Nyitrai írók könyve (Nitra. Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1935)

— Mi már két éve járjuk a világot, uram. Két hosszú és keserves éve. Tudunk mindenről, hiszen a levelek mindenütt felkeresnek minket. Nekünk is fáj minden, de — mit érnénk vele, ha haza is térnénk ? Mire hazakerülünk, talán már vége is a háborúnak és... — És — odahaza gyilkolják a testvéreidet! Zsákba varrják, úgy ölik meg őket! Legyilkolják asszonyaitokat! És ti itt komédiáztok — ezeknek! Valami végtelenül megvető gesztussal kört irt le kezével a táncos párok felé. Már nem mosolygott és hangja hidegen, és keményen csengett. Már tegezte őket, már fel is állt és indult kifelé. Nem adott kezet. Egy pillanatra még megállt és szembefordult a kinaival. Lehajolt hozzá, belenézett a szemébe, egészen közelről, mintha a lelkébe akart volna látni és figy mondta egészen halkan és egészen mélyről: — Monsieur, Önnek nem itt lenne most a helye ! On — nem szereti a hazáját! Ne haragudjon, de — én azt hiszem, hogy Ön — nem is igazi kinai. Meghajolt és kiment. ... Nagyon forró volt már a levegő. Rumba!! — üvöltötte valaki. — Rumba!! — üvöltötte az egész terem. A kinai tétován állt fel az asztaltól és feldöntötte poharát. Hosszú, keskeny esik szaladt végig a fehér teritön és kis tócsába gyűlve megállt — a kinai előtt. A kicsi játékos kedvvel végighúzta rajta a kezét. — Nézd csak, éppen olyan, mint a vér... A kinai nem hallotta. — Gyerünk ! — szólt türelmetlenül. Hangja rekedt volt és a kicsi idegenül és bámulva nézett fel rá. — Hová? — Haza!!! Ázsiába... 5 65