Nyitrai írók könyve (Nitra. Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1935)

lövetett agyon a vármegye, mert a vásárban kitört rajta a veszettség. — Borzasztó, borzasztó... — mondta a gvárdián fejét csóválva. Közbe szemével oda intett az agyagosi ispánnak. Ez pegig rákezdte. — Cigánylány veszett meg? No hát akkor az én kutyám tényleg veszett volt, mert hétfőn egy cigánykaraván jött a pusztába. A kutyám rájok támadt és ha jól láttam, bele is kapott az egyik lábába. Akkor nem is kerül meg többé az én jó kutyám. Valahol már elpusztult. Milyen okos is az ilyen állat. Betegsége érzetében inkább elszalad világgá, sem hogy otthon okozzon valami galibát. Ezalatt a beszélgetés alatt a házigazda csak fülelt. Elfelejtett kínálgatni, emelgetni a poharat. Egyszerre csak a doktorhoz fordult. — Mondd csak! Hány napra tör ki az a nyavalya az emberen a harapás után ? — Kinek milyen erős a természete. Lálod, az olyan SZÍVÓS fajta, mint az a cigánylány sem birta sokáig húzni. Hétfőn harapta meg a kutya Agyagoson és már tegnap Nyitrán kitört rajta a nyavalya. Elgondolkodott a mondotíon a kasznár. Nagyon elcsendesedett. A társaság azonban már vidámabb térre vitte a szót. Hosszabb hallgatás után egyszerre felkelt székéről a kasznár. Odalépett a doktor mögé és vállára tette a kezét. — Jer csak egy szóra. Félre húzódtak az ablakhoz. — Mondd csak öregem. Benne van már a nyálában a méreg annak harmadnapra, akit a veszett eb megmar ? — Persze, hogy benne. Negyednapra már undorodik a viztől is. Ötödnapra kiveri a verejték és rövidre rá elfogják a szörnyű fájdalmak. — Nincsen erre valami enyhitő ? 56