Nyitrai írók könyve (Nitra. Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1935)

foglalkozás volt még akkor lisztnek lenni a hercegünknél, mint ahogy akkor a primást maguk közt nevezték a nemesei és jobbágyai. A lándori hires ménesből kifogott négy telivér röpítette a bőrféderes batárt, melyben a kasznár úr születésnapi vagy névnapi lakomákra utazgatott nemesi barátaihoz. A kényeskocsison és a bakon ülő hajdún csak úgy feszült a fehér zsinórral sujtásozott égszínkék dolmány. Az ezüstkupakú nagy tajtpipából szálló hasonló kék füstfelhők andalították el a kasznár urat és dicséreteseket gondolt pajtására Cibulára, kinek kukásai a bajcsi homokon oly illatos muskotályos dohányt tudnak kiizzadni. Nem kellett még akkor a gazdának végrehajtókra gondolni. A vármegyék pandúrja sem tehette lábát a szék területére, hisz' ott a herceg hajdúi tartották fenn a rendet mogyorópálcávah Ünnep volt az élet újesztendő napjától szent Szilveszter éjszakájáig. Ezen ünnepsorozatból kiemelkedtek a névnapok és búcsúk. Ezért búcsúja volt a községeken kivül a pusztáknak is. Meg is látszott a népen az erkölcsös élet. Elvégezték a vetést, következett a gyónás; aratáskor behordták a termést, gyóntak; elnyomtatták a gabonát, gyóntak. így akarták a tisztek ébren tartani a lelkiismeretet. Éppen a nyomtatás utáni gyónás alkalmából gyülekezett a vendégség szánokon a haraszti pusztára. Ne csodálkozzék ezen senki. Bizony nem augusztusban került zsákba akkor még az élet. Nem búgtak a cséplőgépek és nem falták a kévéket, mint ma. Nagy pajtákban, még decemberben is folyt a cséplés és az irnok űr az uradalmi birkabőrös subában állva, vágta pálcába a róvást, amint a pajtamester csapófával simitotta a megtelt vékásakat. Mondom, szánon jöttek össze az ünnepre. A gvardián egy páterrel jött gyóntatni a pusztára, hogy hamarább végezhessen a sok bűnössel. így aztán előkerült a pendelyaljára varrott nagy zsebekben, a gatya és csizmaszárban elhordott buza. Külön búzás 52