Nyitrai írók könyve (Nitra. Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1935)

^erem állott nyitva a magukbaszálltak részére. Oda hordták suttyomban, besötétedés után az elcsent gabonát. Ebből az úgynevezett penitenciás veremből kaptak aztán jutalmat fáradságukért a barátok. Többel vagy kevesebbet, aszerint, hogy mennyire hatott a gvárdián prédikációja. Amig a gyóntatás tartott a kancelláriának nevezett, de beszáradt kalamárisú szobában, addig a civil vendégek a nádfödeles tisztilak pipázójában enyhe kis pálinkázással, nagy füstöléssel és tréfázással készítették elő gyomrukat a nagy ütközetre Délfelé járt már, mikor fáradtan benyitottak a páterek a vendégsereg közé. A házigazda nagy vigan lépett a gvárdián elé. — Nos szentatyám, mondd melyik lop ? — Loptok mind. Csak már egyszer téged gyóntathatnálak meg, tudom négy cukk ökör sem birná elvinni a klastromba a mi jussunkat a te penitenciás vermedből. — Jól beszélsz, páter — szól közbe a szomszéd puszta ispánja. — Te csak lapulj ! — vágja neki a gvárdián. A te vermedből még menyecske is kikerülne egy hosszúoldalas szekérrel, ha kellene nekünk a klastromba. Közben belépett a hajdú és jelentette, hogy asztalon a leves. Ki tudná ma elmondani, mi mindent tudtak az akkori asszonyok megfőzni azokon a nyitott tűzhelyeken ? A mai szakácsnőknek elállana a szemük-szájuk, ha látnák azokat a hármaslábakat, nyársakat, a tüzesköveket meg más csudadolgot, amit igénybe kellett venni egy vendéges ebéd előkésziléséhez. Ki tudná elsorolni azokat az anekdotákat, vaskos tréfákat, amelyek az ilyen férfilakoma asztalánál elhangzottak ? Az ebéd alatt a házigazda alig íudta kivárni, hogy az anekdótázásra kerüljön a sor. Már régen készült megfelelő társaságban csipkelődni a gvardiánnal. Ami53