Nyitrai írók könyve (Nitra. Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1935)

ión szenvedélyes költője ott éli lenn a mély vadonban, ott a vaáli iharosban, Magyarországon, Fehérmegyében. Reviczky és Komjáthy meggyúrták a talajt s utánuk fellángolt az új magyar lira: Juhász Gyulával, aki Nyitrán működött, Kosztolányi Dezsővel, aki innen származik és Peterdi Andorral, aki itt született a volt Nyitramegye területén, egy vágmenti faluban, Sopornyán. Ez a néhány kiragadott név, tudom, nem képviseli a magyar lírát. Még a nyitrai új magyar lirát sem. De hiszen nem célom lexikonális munkát nyújtani, ahhoz nincs is helyem ebben a néhányoldalas tanulmányomban. Akiket azonban felsorolok: nagy poéták és nyitraiak. Sorsukról el is feledkeztünk. Talán, ha igy együtt lesznek, nem felejtődnek el olyan hamar. II. Egy őszi reggelen, amikor a tapolcsányi hegyeket sűrű, tejfehér őszi köd ülte meg, ott rázott egy filozopter kollégámmal egyetemben az országúton a pöstyéni autóbusz. Szállított Vitkóczra, egy kis nyitramegyei telepre. Csodálkozva kérdezte a kalauz: Vitkóczra kérnek jegyet ? Ritkán adnak odáig, hisz az nem falu, még csak telep sem, az egész Vitkócz két kastélyból és a hozzátartozó zsellértelepből áll. Nem szóltunk rá semmit : mi tudtuk, hová megyünk, a talán legnagyobb szlovenszkói lírikus szülőfalujába. A kalauznak igaza volt. Vitkócz lényleg csak két kastély: a Marnegg féle és Szulyovszky féle. Semmi több. És mégis itt született, a Szulyovszky kúriában (nem kastélyban) Reviczky Gyula, a Perdita ciklus költője. Haldoklott már a „nagy Pán", amikor Reviczky szülőfalujában jártunk, rozsdás gesztenyelevelek hullottak a parki fákról az útra. Érdeklődtünk mindenfelől a Reviczky név után: soha senki sem hallott róla Még a legöregebb urasági cselédek sem. Azt tudtuk, már 27