Nyitrai írók könyve (Nitra. Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1935)

előtanulmányainkból, hogy a dobra került Szulyovszky birtok valaha a Reviczkyieké volt, de több adatot Vitkóczon nem igen tudtunk meg. Azaz, hogy mégsem. Az egyik gazdától megtudtunk valamit: 1918-ban egy nagy márványkő érkezett a faluba Budapestről. Állítólag : sirkő. Ma is ott áll a szérűben, mert ki ért volna rá a küldeményt az akkori zavaros időkben felbontani s azóta bizony senki sem törődött vele. Clgy áll a küldemény ma is, 1934-ben, mint ahogy megérkezett. Márványkő? Budapestről? Roppant gyanús volt előttünk. Öreg hordók mögül kiszedtük a bedeszkázott küldeményt, fejszével felfeszitettük s a szérű ládájából előkerült egy négyzetméternyi, csinnal megfaragott márványtábla, az alanti textussal: Ezen házban szül. 1855 évi ápr. 9.-én revisnyei REVICZKY GYULA jeles irónk és költőnk (f Budapesten, 1899. júl. 11. én) kinek emléke a nemzet kegyeletével áldott legyen. Szegény Reviczky Gyula ! Neve ott ragyog a magyar irodalomtörténet aranylapjain s emléktábláját onnan kellelt kihalászni a pókhálókkal beszőtt rozoga hordók mögül. S hiába vezettünk erőinktől kitelő sajtókampányt, mikor e sorokat irom, Reviczky emléktáblája ismét ott fekszik a hordók mögött. Az a balszerencse, amely ezt a nyiíramegyei poétát egész életén át üldözte, halála után sem maradt el tőle. Már születésénél kezdődött: a szomorú versű, tüdőbeteg magyar poéta törvénytelen fiú volt. Reviczky Kálmán, a volt gárdatiszt, feleségével, Zmeškal Júliával, 28