Nyitrai írók könyve (Nitra. Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1935)

A félsziget falvainak múltja sok bánatot, keserűséget és a szertehullott remények tömegét őrzi bús emlékként. A változatos mult, a gazdasági és kulturális tekintetben küzdelemleli jelen oly képét adja a félsziget falvainak, mely szemléltető mozaikként hat. Népszokások és babonák. Az évszázados népszokások és babonák jelentékeny része ma már a multté és a megváltozott életviszonyok, valamint a falu naivitásának csökkenése magával hozta a népszokásoknak lassú elhagyását és épp olyan mértékben csökkent a babonákban való hit is. Vannak azonban olyan régikeletű népszokások, melyek ma is tartják magukat, melyeknek változatlan hévvel hódol a falvak lakossága. Egyes népszokások elhagyása azzal magyarázható, hogy olyan üres formává váltak, melyekről éppen vonzóerejük elvesztése következtében nem volt nehéz a lemondás. A megmaradt népszokásokból néhány érdekesebbet az alábbiakban lehet összefoglalni: A FONÓ a legtöbb faluban változatlanul megmaradt és mondhatni mit sem vesztett jelentőségéből. Napnyugtával indul meg a pezsgő élet a fonóban. Leányok és legények nagy számban gyűlnek össze és a munka vig dalolás, harmonikaszó mellett, ártatlan tréfák özönében folyik. A fonó ma is talán elsősorban azt a célt szolgálja, hogy közelebb hozza egymáshoz a fiatal sziveket, mig a munka a szó szoros értelmében csak másodrendű tényezőnek számithaló. A FARSANG vig mulatozásai, az ARATÓÜNNEPSÉG, SZÜRETI MULATSÁG, az évenkinti BÚCSÚK, melyeket a vidéken HODI-nak neveznek, az idönkinti TÁNCMULATSÁGOK, melyek népies neve MUZIKA, kivétel nélkül oly régi népszokások kereteit képezik, me157*