Nyitrai írók könyve (Nitra. Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1935)

lyek a legutóbbi időkig változatlanul fennmaradtak. Az egyházi ünnepeket is méltón üli meg a falvak lakossága és kisebb-nagyobb, főleg családi jellegű mulatozásokkal kötik egybe. A VIRTUSKODÁS, mely a falvakon általános jelenség és főleg a táncmulatságok alkalmával szedi áldozatait, — e palóc falvakban az utóbbi években jelentékenyen alábbhagyott. A helyi hatóságok eredeti módon veszik elejét a meggondolatlan virtuskodásnak. A mulatság megrendezését csak jelentékeny összegő kaució ellenében engedélyezik, mely elvész abban az esetben, ha a mulatságon verekedés, botrány vagy vérbefulladó virtuskodás robbanna ki. A táncmulatságok rendezését rendszerint a tűzollótestületek tagjai vállalják, akik éber figyelemmel örködnek a rendre, — no és a kaucióra. A pénz nagy érték a palóc faluban, mert elveszteni való készpénze még a módos sorba tartozó legénynek sem igen van s igy érthető, hogy a palóc legények nem gazdagítják a napilapok hírrovatát. A nyitravidéki palóc legény ma már nem riportalany. A TEMETÉSI szertartás e vidéken jelentéktelen eltérésektől eltekintve minden palöc községben hasonlóan megy végbe. A halotthoz felravatalozás után SIRATÓASSZONYOK jönnek, akik a koporsó leszögezéséig éjjel-nappal fennhangon imádkoznak az elhunyt lelkiüdvéért. A temetésen, mely már a kissé tehetősebb gazdáknál is fényes egyházi szertartások mellett történik, részlvesz nemcsak a család minden tagja, hanem a falu apraja-nagyja. A palóc faluban nem a szegények szórakozása a temetés végignézése, hanem lelkikényszer kielégítése. Az elhunyt utolsó útján résztvenni olyan erkölcsi kötelesség, melynek mindenki szivesen tesz eleget. Az elhunytat strófákba szedett énekkel búcsúztatják külön-külön a család tagjaitól, barátaitól, ismerőseitől, lovaitól és kedves tárgyaitól. A HALOTTI TOR ősi szokása szintén megmaradt 158*