Nyitrai írók könyve (Nitra. Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1935)

megszaporodása. Főleg a fiatalság egyre több szlovák kifejezést használ, vagy formál át. így különösen a vá­roshoz közelfekvő falvakban válnak otthonossá ez ide­gen, főleg szlovák szavak. Az öreg magyar-palóc azon­ban nem keveri a nyelvet és konzervatív módon ra­gaszkodik az egykori kifejezési formákhoz. A nyilravidéki falvak dialektusának minden tekin­tetben jellemző palóc hangtani és alaktani hasonlatai vannak és ha a nyelvjárás talán nem is nevezhető száz százalékos palócnak, — egyike a legérdekesebb paló­cos nyelvkeveréknek, mely részben mátyusföldi, rába­vidéki és Barson keresztüli nyugati palóc nyelvben ta­lálja meg magát. A gyökeres palócos hatás a legerő­sebb a Zobor alján fekvő magyar falvakban. Itt egyes helyeken éppen a kiegyenlítő hatás hiánya következté­ben, — az elszigetelődés természetes következménye­ként maradtak meg azok a nyelvjárási típusok, melyek tisztán őrizték meg sajátosságaikat. E falvak nyelvének önálló, érdekes fejlődése arra vezethető vissza, hogy a magyar vidékkel való közvetlen érintkezés lehetősége csökkent s igy a típussá váló nyelvsajátosságok belső erőtől duzzadva szinte példátlanul fejlődve adták ön­magukat. A világháború zuhataga e nyelvnél természe­tesen bizonyos eltéréseket eredményezett, melyek bár érdekesek, kétségtelenül a palóc nyelvezet rovására mentek. Erre az időre esik a legkülönfélébb idegen szavak összevisszaságban való használata, a hivatalos kifejezések, fogalmak keverése, mely az eredeti paló­cos nyelvkeveréknek, — eredetisége rovására — érde­kes színezetet adott. A palócos nyelvjárás fészke Béd, Csilár, Geren­csér, Ghymes, Kolon, Lajosfalu, Menyhe, Nagycétény, Pográny, Zsére, de a távolabbi magyar községekben is erősen kiérezhető a palóc hatás. Egy-egy faluban az évszázadok során kialakultak külön kis nyelvszigetek, melyek nemcsak színezik a nyelvet, de mintegy átme­154*

Next

/
Oldalképek
Tartalom