Nyitrai írók könyve (Nitra. Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1935)
legilik annak lelkét. Oly mértékben emelkedik az aláfestés érdekessége, minél jobban távolodik a dialektus az akadémia megállapításainak szigorától. A palóc nyelvjárás a hangok képzését illetőleg oly különlegességekkel bir, melyeket a köznyelv nem ismer. A szavak kiejtése úgy a nyilt, mint a zárt hangoknál elütő és éppen ez adja meg a palócos kiejtés zamatját. A beszéd érdekes, dallamos, néhol elhúzott. A csavarós észjárású magyar-palóc beszédmodorában és mondatfűzésében is hü maradt természetéhez. Bármilyen egyszerű dologról is beszél, szereti a körülirásí. Ha komplikált ügyben szólal fel, vagy olyankor, amikor maga is érzi, hogy nincs igaza, úgy hosszú körmondatokba süllyeszti a lényeget, igyekezve azt úgy tüntetni fel, mintha legkevésbé sem érdekelné. Ez a beszédmodor talán arra vezethető vissza, hogy a falvak, mint apró szigetecskék a tengerben, mondhatni önálló életet élnek és igy magukban állván bizonyos, — csak lélektanilag magyarázható óvatossággal párosult elővigyázatosság, illetve agyafúrtság fejlődött ki észjárásukban. Számos régebbi tanulmány állapítja meg, hogy a régi Nyitramegye területén a szlávok számbeli szaporodása nagyobb volt, mint a magyaroké, mig a németek száma jelentékenyen csökkent. E csökkenés bizonyos részben a szlávság felszívóképességének volt betudható. Történelmi tény, hogy a törökvilág borzalmas pusztításai, majd a szabadságharcok és különféle ragályok okozta emberanyagpusztitás számos falu magyarságát emésztette fel és oly nagyarányú szláv és német telepítésekre volt szükség e termékeny vidéken, mely a maga nemében szinte egyedülálló volt. Műveltség tekintetében a magyar vidék lakossága kielégítő eredményt mutat. Az analfabéták száma már a kilencvenes évek kimutatásában is tetemesen meg155*