Nyitrai írók könyve (Nitra. Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1935)

erő tobzódását. A falvak képe szomorúan csillan elő a komor háttérből és lakói jerikói siralmakban nyilvánuló panaszokkal vannak teli. A faliak panaszaira azonban kevés a gyógyító ír. A falu már csak a máért küzd, de igyekszik megőrizni azokat az évszázados tradíciókat, melyeket ősei hagytak rá örökségképpen. Elsősorban hiányát érzi a falu annak a kulturafejlesztési kísérletnek, melynek a maga belső ereje képes lenne a neki idegen kulturák minden akadállyal megbirkózni kivánó terjeszkedését meggátolni. Kulturális tekintetben e palóc félsziget falvai szertefoszlott illúziók várromjaivá lettek, melyekben az elemiiskolás kulturán felüli ábrándok köddé foszlottak. A magyar kultura szempontjából való lemorzsolódást ellensúlyozza a Szlovenszkói Magyar Kulturegylet terjeszkedése. Az egyesület egyre több magyar faluban alakítja meg csoportjait, legyűrve a feltornyosuló nehézségeket. A félsziget falvai az elszegényedés útjára kerültek. Lázas beteg a magyar-palóc falu és nem áll orvos a betegágya mellett. A meghajszolt idegzetű falu fáradhatatlanul viseli az élet ólomsúlyu terhét. A romlatlan, tisztalelkű, gyermekes falu, őserejének forrásából táplálja izmait és úgy acélozza, hogy dacolni képes a feltornyosuló komor viharfelhőkkel. Harmonikus életet él a magyar-palóc falu és testvérének tartja szomszédait. Ha kell, alkalmazkodni tud, de igyekszik megőrizni ősmagyar erényeit, szokásait, nyelvének tisztaságát. Az utóbbi törekvés biztat azonban a legkevesebb eredménnyel, mert hiszen ismeretes, hogy már a háború éveiben is mutatkozott a falvak nyelvében bizonyos szlovák hatás, az államfordulat utáni erősbödő szlovák nyeluáramlat pedig egyre jobban befolyásolja a palóc nyelv eredetiségét — és nemcsak a szókincsben, ami érthető és természetes, — hanem a hangalakokban is. Jellemző elsősorban a szlovák nyelvből vett kifejezések számának nagyarányú 153*