Nyitrai írók könyve (Nitra. Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1935)

léziai bevándorlók nagy száma és erős asszimiláló ereje következtében elszlávosodott, ami elsősorban a magyar földmives osztályban éreztette hatását. Míg a földesurak és hozzátartozóik magyarok maradtak, a községek adófizető lakói már nagyrészben szláv hangzású nevek viselői voltak. Mindenesetre jellemző, hogy még az ujabb keletű forrásmunkák is rendkivül óvatosan kezelik a kérdést és megelégszenek annak leszögezésével, hogy nehéz igazságos Ítéletet mondani afelett, vájjon e községek magyar vagy szláv eredetűek. Prof. Petrov dr. tanulmánya például a magyar elnevezésű községek múltját kutatva feltételes módban csak annyit mond, hogy „ha e községekben az utolsó két évszázadban szlávositás volt, úgy ezt csak a szláv asszimiláló erőnek lehet betudni, ami eredményként könyvelhető el." Az ujabb forrásmunkák pedig erre való utalással szerényen jegyzik meg, hogy „örömmel hajoltunk meg Petrov véleménye elölt." Egy számottevő szlovák etnográfiai munka a magyar-palóc félszigettel kapcsolatban többek között ezt irja: „Éppen azon falvakban állunk magyarizálás előtt, melyek még ma is megőrizték eredeti szlovák nevüket. Ezek a legtermékenyebb vidéken, a Zobor alján vannak. Ezzel szemben azon községek, melyek neve magyar hangzású, — szlovákok már a XVIII. század eieje óía. E megállapítás után felveti a kérdést, hogy miképpen lehet ezt megmagyarázni ? — de feleletet nem ad. Annál kevésbé lehet az évszázadok homályába visszanyúló kérdést egy megszabott keretű tanulmányban taglalni. A mull helyett a jelenről szóljunk. A magyar-palóc falvak a fejlődés és továbbépítés növekvő perspektívájában élték egyhangú életüket, aminek ezidőszerint a leromlott gazdasági helyzet és az ezzel kapcsolatos pénztelenség és ezernyi nehézség vet gátat, megakasztva a kivánatos fejlődést, az alkotó 152*