Nyitrai írók könyve (Nitra. Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1935)

FORBÄTH IMRE ELÉGIA. Ismerd meg furcsa sorsomat, te Utánamjövő Ismerd hát meg az álmok generálisát A költőt, a hazugot, a hőst és komédiást A megroggyant vándort, a letört gentlemant! Kinek dél magyar erdők zúgtak bölcsődalokat S kit enyhén ringatott a szőke Balaton A kormos házak tűzfalai között Óriási árnyékok alatt kókadón Itt étt a messzi, napfényes vidék szülöttje Itt száguldott a kimérák után A bolondul kék szemű, nyugtalan szivü A folyton szenvedő és mindig lázadó Forrón vágyakozó, örökszerelmes fiu ! Hiábavaló és szörnyű tudományoktól szomorú Gonosz kísértésekkel szinüliig teli Itt kóborolt késsel a fogai között Vérszomjason és szerelmesen Az ősi kőhidon és Campa szigetén... Ám gyümölcstelen maradt a láz Visszhangtalan maradt a forró ügetés Egykor tiszta homlokát bekente a kételyek sara Fekete szárnyával csapkodja már az unalom. A Moldva sötét vizénél tágranyilt szemekkel Bámul a csillagokra ősi rettegéssel Árnyékokkal viaskodik s mint az őszi lomb Mit hideg szél koppaszt, úgy fogynak évei. Jaj ! még fiatalon és nagyon megromolva Békétlen szívvel néz sorsának holdfogyta felé. 131*