Nyitrai írók könyve (Nitra. Risnyovszky János Könyvnyomdája, 1935)

mondania, mi összefüggésben van az ő neve az ustorral? Erre megmondtam neki, hogy én őt még nem ismerem tehát idegen előttem és idegent nem szoktam megajándékozni csak amúgy ni. Hát mondom, mondd meg szépen hogyan hivnak ? — ... János ! bökte ki elibém. Vezetéknevet is mondott, de azt nem értettem, az félig még ott maradt amögött a ragyogó fogsora mögött. — Na igy rendben van. Engem meg doktor bácsinak hivnak. Most már engem is ismersz. — Hány éves vagy? Jársz már iskolába? — Még nem. Ezt már egészen bátran mondta. — Az ustor mire köll ? — Libákat öriznyi. — Kinek a libáit szoktad őrizni? — A nenémét. — Melyi nenémét ? — Az Ilon nenémét. — Sok libád van ? — Ohó ? — Hát sok egyszóval. Mennyi mégis? — Erre a fal mellé támasztotta az ustornyelet és két kezét felém emelte és a jobb kezén behúzva hüvelykujját a többi kilencet széjjelterpesztette s igy szólt: — Ennyi... — Hát hiszen te egészen okos kis legény vagy, látom, hát add ide azt az ostornyelet, majd felteszzük rá a suhogót. A mányika ott állt mellettünk, rég elfeledte már, hogy mi is volt előbb és az arca boldogságot sugárzott. Nemcsak, hogy én mondtam, hogy a János okos kis ember, de tudja ő azt magától is s ha nem is tudná, érzi ő azt és szereli ezt a gyereket, a többit is, a kis Margitot és a legkisebbet is. Ebben a pillanatban mind ez rá volt irva az arcára. Azok mögött a sokszor kifejezéstelen paraszti arcok mögött de sok érzés is él, de sok érzés, mély, finom érzés s csak 120