Nyitott könyv. Prágai magyar költők lírai antológiája (Prága. Új Munka, 1930)

Győry Dezső - Nyugdijas család

Nyugdíjas család Győry Dezső A kertben a nagy díófagömb alatt állott a kékszegélyes asztal, rajta a szokott reggeli : vaj, méz, kenyér, kávé s a viz, gyerekkor már: emlék, s az üveg, a kés, vajtartó és a kancsó gazdátlan szomorú ereklye. nem szedi össze sebesen a cselédkéz, ha nyári nyolcra a szomszédból átcseng a csengő s megkezdődik az iskola, ezüst botjával nem tűn el apám alakja már soha a gimnázium fala mögött — csak a diófa lett nagyobb. Talán igy volt, ahogy kimondta : tíz év még s nyugdíjban leszek, addigra felnőnek a fák és felnő mind az öt gyerek, a gang fölé verendát húzunk s hátul építünk egy szobát, kis házikónk kifestjük újra, a két lány fehér lány szobát kap, — s valamelyikünk közbeszólt : és anyusnak úgye hozatunk akkor, édes, neki sok rózsát, tulipánt ? hát, persze hogy — mosolyodott ránk s bólintott, hogy evésutánra öt kisgyerekszáj fújja el hálaadó kicsiny imában az első napi köszönést : aki ételt s italt adott, annak neve legyen áldott, ámen. Csak a diófa lett nagyobb ... de koporsónak gyönge volt. Szétszóródott öt árva gyermek már egész másképp tervezünk muszájból vísszagyülekezve : egyik a kosztot hozza össze, másiké a fa és a villany, a harmadik a tejes, 47