Popély Gyula: Népfogyatkozás – A csehszlovákiai magyarság a népszámlálások tükrében 1918-1945
A második csehszlovák népszámlálás (1930.december) - A népszámlálás lebonyolítása
96 A MÁSODIK CSEHSZLOVÁK NÉPSZÁMLÁLÁS tiségmegállapító kihallgatásokra. A járási főnök aztán valamennyi beidézettet — többek között például Szilágyiné Lehotay Máriát, Szilágyiné Oláh Terézt, Szilágyi Sándort kiskorú gyermekeivel együtt, Baloghné Oláh Zsuzsannát, Pénzesné Kontray Zsuzsannát, Pénzesné Böszörményi Helént, Pénzes Lajost, Tegenyei Balogh Józsefet, Letohay Sádort, Baloghné Egry Zsuzsannát, Baloghné Köröskényi Juliannát és másokat — szlovák nemzetiségűnek nyilvánította azzal az indokolással, hogy azok az ő megállapítása szerint nem beszélik hibátlanul a magyar nyelvet. 7 Kárpátalján is általános felháborodást váltott ki a népszámlálás lebonyolításának módja. Itt olyan esetek is előfordultak, hogy a számlálóbiztosokként működő csendőrök és fináncok egyenruhában végezték az összeírást, ami már eleve visszatetszést váltott ki a megszámlált lakosság körében. 8 A keleti végeken a számlálóbiztosok önkényeskedése főleg a zsidó és görög katolikus magyarokat sújtotta. Munkácson általános volt a panasz, hogy a magukat magyar nemzetiségűeknek valló zsidó vallásúakat a számlálóbiztosok nem hajlandóak magyaroknak bejegyezni. Különösen két biztos, Emanuel Kveton és Václav Bartiniček eljárása volt ezen a téren feltűnően kirívó. Mindkét számlálóbiztos állítólagos felsőbb utasításra hivatkozott, és a zsidó vallású családoknál — amennyiben azok magyar nemzetiségűeknek jelentkeztek — az összeírási ív nemzetiségi rovatát nem voltak hajlandóak kitölteni, illetve a zsidó vallásúakat mindjárt zsidó nemzetiségűeknek is nyilvánították. 9 Általános jelenség volt az is, hogy a görög katolikus vallású magyarokat mindenütt igyekeztek ruténeknek beírni. A biztosok az ilyen esetekben is többször felsőbb utasításra hivatkoztak. Több konkrét panasz érkezett Munkácsról, de Kárpátalja egyéb helységében is sorozatosan követtek el visszaéléseket a görög katolikus magyarokkal szemben; a biztosok a megszámlál takat határozott kívánságuk ellenére ruténeknek jegyezték be, illetve az összeíró ívek nemzetiségi rovatát kitöltetlenül hagyták. Munkácson aztán azokat a zsidó és görög katolikus vallásúakat, akik következetesen ragaszkodtak magyar nemzetiségükhöz, s panaszt tettek a számlálóbiztosok szabálytalan eljárása ellen, tömegesen idézték be a járási hivatalba, hogy ott úgymond „nemzetiségüket felülvizsgálják". Ezeken a „nemzetiségmegállapító kihallgatásokon" azonban csak a legritkább esetben ismerték el a panaszosokat magyar nemzetiségűeknek. A számlálóbiztosok visszaélései ellen panaszt tevő zsidó és görög katolikus magyarokkal szemben a politikai hatóság is rendszerint radikálisan és határozott keménységgel lépett
