Popély Gyula: Népfogyatkozás – A csehszlovákiai magyarság a népszámlálások tükrében 1918-1945
A második csehszlovák népszámlálás (1930.december) - Az előkészületek
AZ ELŐKÉSZÜLETEK 85 lapban már szintén közölt írás „Hogyan kell viselkednie a magyar nemzetiségűnek a népszámlálás alkalmával?" címmel. A könyvhöz függelékként csatolták a hivatalos összeírási ív mintáját, amelynek cseh nyelvű szövegéhez a kiadó magyar nyelvű fordítást is csatolL 3 6 A Népszámlálási Bizottság által kiadott könyv azonban kiváltotta a hivatalos állami közegek rosszallását, s ezért 1930. november 21-én a pozsonyi államügyészség elkoboztatta a Concordia nyomdában talált példányokat. 7 Az elkobzást követő napokban Törköly képviselő a magyar pártok nevében tiltakozott ugyan Juraj Slávik belügyminiszternél a pozsonyi államügyészség eljárása ellen, de eredménytelenül. Az előjelek tehát nem jósoltak semmi jót, sőt ellenkezőleg, 1930 novemberében a politikai hatóságok több megnyilvánulásából is arra lehetett következtetni, hogy a népszámláláskor az államhatalom nem bánik majd kesztyűs kézzel a nemzeti kisebbségekkel. November második felében már kezdtek kiszivárogni hírek a magyar vidékekre kinevezett számlálóbiztosi gárda összetételéről. Az 1930. szeptember 25-én kiadott 45 518/2930. sz. belügyminiszteri körrendelet kimondta ugyan, hogy nemzetiségi vidékeken csakis olyan számlálóbiztosok kinevezése lehetséges, akik az érintett nemzeti kisebbség nyelvét is tökéletesen beszélik, a járási hivatalok azonban egyáltalán nem vették figyelembe ezt az intézkedést A magyar többségű Rimaszombatban például a 22 kinevezett számlálóbiztos között egyetlen magyar nemzetiségű sem volt, és a 22-ből mindössze öten tudtak jól magyarul, a többi vagy törve, vagy egyáltalán nem beszélte a lakosság többségének nyelvét. 3 9 November második felében hasonló nyugtalanító hírek érkeztek a magyar nyelvterület egyéb pontjairól is. 4 0 A nyugtalanító jelenségekről érkező hírek, az 1921. évi népszámlálás szomorú tapasztalatai és a mindennapos elnemzetietlenítő csehszlovák nemzetiségi politika ellenére élt azonban egy bizonyos elszánt optimizmus is a népszámlálást váró magyar nemzeti kisebbség köreiben. Bíztak a magyar vidékek aránylag nagyobb természetes szaporulatában, számítottak a zsidó vallású magyarok állhatatos nemzethűségére, reménykedtek az egész csehszlovákiai magyarság nemzeti öntudatának megszilárdulásában és nem utolsósorban bíztak a magyar pártok ellenőrző-korrigáló tevékenységének hatékonyságában. Törköly József képviselő például 1930. november 26-án nyíltan bejelentette a prágai parlamentben, hogy a magyar pártok gyűjteni fogják a népszámlálási visszaéléseket, s azokat újabb beadvány formájában a Népszövetség elé szándékoznak terjeszteni. 4 1
