Popély Gyula: Népfogyatkozás – A csehszlovákiai magyarság a népszámlálások tükrében 1918-1945
Az első csehszlovák népszámlálás ( 1921.február) - A népszámlálás előkészítése és lebonyolítása
A NÉPSZÁMLÁLÁS ELŐKÉSZÍTÉSE ÉS LEBONYOLÍTÁSA 51 a megszámlált személy két nemzetiséget mond be, vagy pedig egy nemzetiséghez tartozónak sem vallja magát, elóször is megfelelő módon kioktatandó; ha azonban válasza az ilyen kioktatás után sem kielégítő, akkor az ilyen személyek nemzetiségét a számlálóbiztos az anyanyelvük szerint állapítja meg. A háztartás fejének családjához nem tartozóktól (cselédség, albérlők, ágyrajárók, vendégek stb.) a számlálóbiztosnak közvetlenül kell megkérdeznie azok nemzetiségét. A számlálóívekben a számlálóbiztosnak a nemzetiségi adatot csak akkor szabad megváltoztatnia, ha nyilvánvalóan téves adatról van szó. Ebben az esetben a módosítást az érintett személy beleegyezésével kell eszközölnie, aki aztán aláírásával tanúsítja egyetértését. Amennyiben az érintett fél ebbe nem egyezne bele, a számlálóbiztos az ügyet döntés végett a felettes politikai hatóság elé terjeszti, amely a érdekelt személyt kihallgatja (esetleg az általa kijelölt szerv közvetítésével) és 14 napon belül határoz. Ez ellen a döntés ellen benyújtott fellebbezésnek nincsen halasztó hatálya." 14 Az 592/1920. sz. kormányrendelet, illetve annak 20. paragrafusa nem határozta meg konkrétan a nemzetiség fogalmát, sem azokat az objektív és szubjektív tényezőket, amelyeknek alapján egy bizonyos nemzetiséghez való tartozás megállapítható. A nemzetiségi hovatartozás eldöntését a megszámláltakra bízta, fenntartva persze a számlálóbiztosok, ellenőrök és politikai hatóságok jogát a bevallott nemzetiségi adatok módosítására. A számlálóbiztosok számára kidolgozott útmutató — amint arra már rámutattunk — pedig a nemzetiség—anyanyelv összefüggését is kérdésessé, félremagyarázhatóvá tette, és tág teret biztosított a sorozatos visszaéléseknek. Elmondható tehát, hogy az 1921. évi csehszlovák népszámlálás — de már az 1919. évi szlovákiai népösszeírás is — szakított a régi magyar és nemzetközi gyakorlattal, s nem a lakosság anyanyelvi megoszlását rögzítette, hanem a nemzetiség bevallásának módszerét alkalmazta, a számlálóbiztosok és a felettes politikai hatóság felülvizsgálati joga mellett. Figyelmet érdemel még ezzel kapcsolatban, hogy a két háború közötti időszakban a nemzetiség közvetlen bevallás útján való felvételének gyakorlatát az európai államok közül Csehszlovákián kívül csupán Litvánia követte. 1 5 A tudományos felkészültséggel rendelkező cseh nemzetiségi, valamint statisztikus szaktekintélyek véleménye megoszlott a két álláspont, az anyanyelv, illetve nemzetiség felvétele között. Antonín Boháč, az Állami Statisztikai Hivatal osztályvezetője, valamint Cyril Horáček és Dobroslav Krejčí egyetemi tanárok — mindhárman tagjai az Állami Statisztikai Tanácsnak is — az Állami Statisztikai Hivatal szakfolyóiratában, a Československý statistický véstník-
