Popély Gyula: Népfogyatkozás – A csehszlovákiai magyarság a népszámlálások tükrében 1918-1945
Az első csehszlovák népszámlálás ( 1921.február) - A népszámlálás előkészítése és lebonyolítása
52 AZ ELSŐ CSEHSZLOVÁK NÉPSZÁMLÁLÁS ben közölt tanulmányaikban részletesen kifejtették nézeteiket erről a kérdésről; írásaikból azonban mindössze az derült ki, hogy az illetékes szakemberek véleménye sem egységes a nemzetiségi hovatartozás eldöntésének tudományosan hiteles módjával kapcsolatban. Antonín Boháč helyesen mutatott rá egyik vonatkozó tanulmányában, hogy az olyan soknemzetiségű és többnyelvű államokban, mint amilyen például a Csehszlovák Köztársaság is, a népszámlálások nemzetiségi statisztikái mindig különösen nagy jelentőséggel bírnak, éppen ezért „a nemzetiségi (ill. nyelvi) statisztika eredményeit a mi államunkban is bizonyára a legnagyobb érdeklődéssel és izgalommal várják". 1 6 A szerző azt is kifejtette idézett tanulmányában, hogy az addigi népszámlálások a nemzetiségi hovatartozás legobjektívabb kritériumának minden államban a megszámlált lakosság anyanyelvét, esetleg családi vagy társalgási nyelvét tekintették. Rámutatott arra, hogy mind a nemzetiség, mind az anyanyelv felvételezésének lehetnek ugyan buktatói, szerinte azonban az anyanyelv kérdezése a reálisabb, már csak azért is, mivel a megszámlált lakosság egy részének nincs is kellőképpen kikristályosodott nemzetiségi öntudata. Boháč találóan konstatálta idézett tanulmányában, hogy maga a „nemzetiségi hovatartozás" tudományos szempontból mindeddig definiálatlan fogalom. 7 Az idézett szerző egyéb írásaiban is vissza-visszatért a felvetett nemzetiség—anyanyelv problémájára. Későbbi tanulmányaiban is azt a nézetet vallotta, hogy a nemzeti hovatartozás megállapításának legobjektívabb kritériuma az anyanyelv. Ez sem abszolút biztos módszer, de aránylag a legelfogadhatóbbnak tekinthető. 1 8 Különös figyelmet érdemel még Cyril Horáček tanulmánya a Československý statistický vestník 1920 júniusi számában. A szerző abból a tételből indul ki, miszerint a soknemzetiségű-többnyelvű államokban a nemzetiségi statisztikáknak mindig fokozott politikai jelentőségük van, majd konstatálta, hogy mivel „a Csehszlovák Köztársaság szintén többnyelvű állarr", e statisztikáknak itt is fontos politikai szerepük lesz. Horáček fenntartás nélkül elismerte említett tanulmányában, hogy a nemzetiségi hovatartozás legobjektívebb jegye a nyelv, s a nemzetiség egyenes, szubjektív bevallá;; útján való felvételét bizonytalannak, illetve könnyen változtathatónak, módosíthatónak tartotta. Kifejlett és elhatároló nemzeti öntudattal rendelkező népeknél, népcsoportoknál — például a cseh országrészekben élő németek és csehek viszonylatában — elképzelhetőnek tartotta a nem/.etiség közvetlen felvételét, viszont a szlovákság vonatkozásában már megengedhetetlennek vélte, mivel szerinte a szlovák népesség többségének nincs kifejlett nemzeti öntudata. A
