Popély Gyula: Népfogyatkozás – A csehszlovákiai magyarság a népszámlálások tükrében 1918-1945

Átrajzolt térképen-kisebbségként - A kisebbségi jogok a nemzetköti és a hazai jogrendben

A KISEBBSÉGI JOGOK A NEMZETKÖZI ÉS A HAZAI JOGRENDBEN 43 korlatéval kapcsolatban úgy rendelkezett, hogy azok mindenkor kötelesek elfogadni a hatáskörükbe tartozó ügyek intézésénél a „csehszlovák" nyelv szóbeli vagy írásbeli használatát. A kisebbségi nyelvek használatának engedélyezése ezeknél az intézményeknél is a szóban forgó helység legalább 20 százalékos nemzeti kisebbségi arányának volt a függvénye. 7 A122/1920. sz. alkotmánytörvény kissé figyelmesebb és tüzetesebb megvizsgálásakor mindjárt észre kell vennünk, hogy a kisebbségek nyelvi jogainak ily módú megfogalmazása bizony nem minden tekintetben volt összhangban a saint-germaini nemzetközi kisebbségvédelmi szerződés intézkedéseivel és annak szellemével. A csehszlovák kormány által 1919. szeptember 10-én aláírt nemzetközi szerződés 7. cikkelyének negyedik bekezdése kötelezte Csehszlovákáiát, hogy a „nem cseh nyelvű" állampolgárainak nyújtson „megfelelőkönnyítéseket" olyan értelemben, hogy azok az állami hatóságokkal és bíróságokkal való szóbeli vagy írásbeli érintkezésben saját nyelvüket használhassák, ezt a jogot azonban nem kötötte semmilyen egyéb feltételhez, sem a kisebbség tagjainak bizonyos százalékarányához, sem valamilyen formában körülhatárolt területi egységhez. A csehszlovák nyelvtörvény tehát mind vertikális, mind horizontális tekintetben korlátozta a kisebbségek nyelvi jogait, mivel azokat egy aránylag magas százalékarány eléréséhez kötötte, illetve azokra a bírósági járásokra lokalizálta, amelyekben valamelyik nyelvi kisebbség csehszlovák állampolgársággal rendelkező tagjai elérik ezt a százalékarányt. * * * A kisebbségi és nyelvi jogok szempontjából jelentősebb törvények és kormányrendeletek voltak még az 1920. április 15-én kelt 325/1920. és 326/1920. sz. törvények a Nemzetgyűlés Képviselőházának, illetve Szenátusának házszabályairól, az 1920. április 14-én kelt 266/1920. sz. törvény és az azt konkretizáló 1921. augusztus 25-én elfogadott 324/1921. sz. kormányrendelet a helység- és utcanevekről, azok jelöléséről, valamint a helységnevek kisebbségi nyelveken való hivatalos használatának szabályairól, az 1924. január 31-én kelt 27/1924. sz. kormányrendelet a megyei képviselő-testületek nyelvhasználati jogáról, az 1926. február 3-án elfogadott 17/1926. sz. kormányrendelet az 1920. évi nyelvtörvény részletes és a hivatalos élet minden területére kiterjedő szabályozásáról stb. Valamennyi említett törvény és kormányrendelet közös tulajdonsága volt, hogy azokban rendkívül nagy jelentőséggel bírt az adott nemzeti kisebbség százalékaránya az egyes községekben, bírósági járásokban, közigazgatási járásokban, megyékben, majd 1928-tól — a tartományi rendszer bevezetésétől — az egyes tartományokban (země) is.