Popély Gyula: Népfogyatkozás – A csehszlovákiai magyarság a népszámlálások tükrében 1918-1945
Átrajzolt térképen-kisebbségként - A kisebbségi jogok a nemzetköti és a hazai jogrendben
44 ÁTRAJZOLT TÉRKÉPEN — KISEBBSÉGKÉNT Ma ezeket a törvényeket és kormányrendeleteket módfelett méltányosnak és nagyvonalúnak látjuk, ám a korabeli igényeket és elvárásokat távolról sem elégítették ki. A nemzeti kisebbségek túlságosan szűkre szabottaknak és elégteleneknek tartották a számukra biztosított nyelvi és kisebbségi jogokat, sót előfordult, hogy a tárgyilagosabb cseh személyiségek is ilyen értelemben nyilatkoztak. Emanuel Rádi prágai cseh egyetemi tanár, az európai hírű tudós és szaktekintély például egyik 1928-ban megjelent tanulmányában nyíltan rámutatott arra, hogy a legyőzötteket, az állam területén nemzeti kisebbségekként élő nemzetrészeket a csehek a győztes cinikus pózából szemlélik, egyáltalán nem gondolva azok jogainak nagyvonalú biztosítására, illetve e jogok tényleges tiszteletben tartására. „A háborúban a csehek győztek. Most aztán milyen legyen az az egyenjogúság? Elkezdődött az új állam építése; az emberbaráti, szociális, testvéri programok letűntek; feledésbe merült, hogy a törvényeknek csakis addig van létjogosultságuk, amíg azok a gyengéket védik: a győztesek, azok, akiknek hatalom van a kezükben, törvények nélkül is könnyen boldogulnak..." — fejtette ki ezzel kapcsolatos véleményét a cseh professzor. Rádl arra is felhívta a figyelmet idézett tanulmányában, hogy szerinte „a nyelvtörvény nem a nemzetiségi kérdés igazságos megoldásának próbája, hanem a németek és magyarok elleni harc eszköze". 4 8 Az sem kerülte el a cseh tudós figyelmét, hogy a nyelvi jogok birtoklásának feltételeként megszabott 20 százalékos nemzetiségi számarány bizony túlzottan magas, így a kisebbségek számára előnytelen és igazságtalan. Találóan idézte az 1903-as évet, amikor az Ausztrián belül elhelyezkedő Csehország nemzetiségi zónákra — német, cseh, vegyes — való felosztásáról, valamint új nyelvtörvény előkészítéséről volt szó. Akkor ugyanis ezt a számarányt maguk a csehek is elfogadhatatlannak tartották, sőt azt egyenesen germanizációs törekvésnek nyilvánították. 4 9 A Csehszlovák Köztársaság nemzed kisebbségeinek különféle sajátos kisebbségi jogait biztosító törvények és rendeletek gyakorlati alkalmazása soha nem párosult kellő megértéssel és nagyvonalúsággal. A csehszlovákiai magyarság vezetői már a húszas évek folyamán többször is rámutattak a papíron biztosított jogok és a mindennapok gyakorlata között tátongó óriási szakadékra. Ebben a vonatkozásban mindenekelőtt Sziklay Ferenc neve érdemel említést, aki több tanulmányában és cikkében *is rámutatott a kisebbségek jogainak papirosjellegére. Egyik 1927-ben megjelent írásában például kifejtette, hogy „a békeszerződésben elvileg lefektetett kisebbségi jog, amíg (...) a jogforrástól eljut az életig, majd semmivé sikkad el a törvények, végre-
