Popély Gyula: Népfogyatkozás – A csehszlovákiai magyarság a népszámlálások tükrében 1918-1945

Átrajzolt térképen-kisebbségként - A kisebbségi jogok a nemzetköti és a hazai jogrendben

A KISEBBSÉGI JOGOK A NEMZETKÖZI ÉS A HAZAI JOGRENDBEN 41 nemzet politikai és társadalmi kultúrája, általános műveltségi szintje, s nem kevésbé a fennhatósága alá került magyar nemzetrészhez való viszonya. Jelentós kisebbségpolitikai tényező volt még az adott állam és a trianoni Magyarország között kialakuló államközi kapcsolatok foka és jellege. A három utódállam — Csehszlovákia, Románia, Jugoszlávia — közül vitathatatlanul a Csehszlovák Köztársaság belső viszonyai voltak aránylag a legelviselhetőbbek az ország nemzeti kisebbségei számára. Itt a kisebbségek jogi helyzetét számos törvény és rendelet szabályozta, amelyek formálisan a magyar nemzeti kisebbség tagjait is az ország egyenrangú és egyenjogú polgáraivá tették. Jelen tanulmányunknak sem témája, sem terjedelme nem teszi lehetővé számunkra, hogy behatóan foglalkozzunk a nemzeti kisebbségek általános jogi helyzetével a Csehszlovák Köztársaságban és kitérjünk valamennyi fontosabb nemzetiségpolitikai törvény és rendelet legalább vázlatos bemutatására. Éppen ezért csupán a két legjelentősebb kerettörvényt — a 121/1920., valamint a 122/1920. sz. alkotmánytörvényeket —, illetve azoknak nemzetiségi és nyelvhasználati vonatkozásait ismertetjük, természetesen a teljességre való törekvés igénye nélkül. A Csehszlovák Köztársaság Nemzetgyűlése által 1920. február 29-én elfogadott 121/1920. sz. alkotmánytörvény mondta ki egyrészt a Csehszlovákiában érvényes általános polgári szabadságjogok alapelveit, másrészt ez a törvény rögzítette a kizárólag a kisebbségekre vonatkozó, voltaképpen a saint-germaini szerződés egyes pontjait a hazai jogrendszerbe átültető kisebbségvédelmi intézkedéseket A mi szempontunkból különösen az idézett alkotmánytörvény VI. fejezete érdemel figyelmet amely „A nemzeti, vallási és faji kisebbségek védelme" címet viselte. E fejezet 128. paragrafusa csaknem teljes egészében megismételte a saint-germaini nemzetközi kisebbségvédelmi szerződés 7. cikkelyének ide vonatkozó rendelkezéseit amennyiben deklarálta a köztársaság valamennyi állampolgára jogi és törvény előtti, valamint faji, nyelvi és vallási egyenlőségét A 128. paragrafus első bekezdése kimondta, hogy „a Csehszlovák Köztársaság állampolgárai a törvény előtt egyenlőek, és fajra, nyelvre vagy vallásra való tekintet nélkül ugyanazon polgári és politikai jogokat élvezik". Az idézett paragrafus második bekezdése azt szögezte le, hogy a nyelvi és vallási hovatartozás a köztársaság egyetlen állampolgára számára sem jelenthet hátrányt bármiféle közhivatal, tisztség vagy hivatás betöltésénél. A harmadik bekezdés az állampolgárok szabad nyelvhasználati jogát kodifikálta: „A Csehszlovák Köztársaság állampolgárai a magán- és kereskedelmi érintkezésben, a vallást érintő ügyekben, a sajtóban és egyéb