Popély Gyula: Népfogyatkozás – A csehszlovákiai magyarság a népszámlálások tükrében 1918-1945
Átrajzolt térképen-kisebbségként - Egy békemű haszonélvezői
EGY BÉKEMŰ HASZONÉLVEZŐI 35 A tárgyalt emlékirat következő szakasza a csehszlovák—délszláv korridor létrehozását szorgalmazta. Beneš történelmi fejtegetései szerint a magyarok ezer évvel ezelőtt szétszakították az összefüggő szláv etnikumot, bár a szlávság így sem tűnt el teljesen ezekről a területekről; BeneS szerint Nyugat-Magyarország lakossága „az erőteljes magyar elnyomás ellenére is" 20—50 százalékban szláv. Eszerint Moson, Sopron, Vas és Zala megyék területén 700 000 lakos él, ebből azonban — BeneS légből kapott érvelése szerint — csak 200 000 a magyar, ellenben 300 000 a német, illetve 200 000 még mindig szláv. Beneš javaslata a következő: Moson és Sopron megyéket csatolják Csehszlovákiához, Vast és Zalát pedig a délszláv államhoz. Ennek a határnak szerinte az lenne a legnagyobb haszna, hogy elvágná egymástól a magyarokat és németeket, és így megakadályozna minden szlávellenes szövetkezést Ez a határ, úgymond, a németek jövőbeli balkáni terjeszkedését is lehetetlenné tenné, a tervezett korridor tehát a tartós béke ügyét szolgálná. 2 7 A fantáziadús BeneŠt természetesen az már egyáltalán nem zavarta, hogy adatai hazugságok voltak. Az általa megnevezett négy nyugat-magyarországi megye összlakossága ugyanis nem 700 000 fő volt, hanem pontosan 1270 115. Ebből magyar volt 769 169, német 282 215, szláv pedig 216 205, persze ezek is csaknem kizárólag horvátok és vendek voltak, tehát semmi esetre sem „csehszlovákok". 2 8 A szemfüles BeneS kellőképpen tudatában volt annak, hogy a békekonferencia nagyjai előtt a valós tényeknek amúgy sincs jelentőségük, ezért élt is a „nagyotmondás" privilégiumával, elvégre az ilyen szólamok propagandacélokra igencsak hasznosíthatók voltak. A 3. számú memorandum a cseh országrészekben élő németség problémájával foglalkozott. BeneS beismerte, hogy az 1910. évi népszámlálás statisztikai adatai 3 512 582 németet mutattak ki ezeken a területeken, ez azonban szerinte tudatos hamisítás eredménye. A németek számából ezért feltétlenül le kell vonni legalább 1000 000 főt. Csehszlovákia természetesen igényt tart a németlakta területekre is, ezek különválasztása ugyanis gazdaságilag tönkretenné az országot, sőt stratégiailag is hátrányos lenne a köztársaság számára. A csehszlovák állam azonban feltétlenül biztosítani fogja a németek kisebbségi és nyelvi jogait — ígérte BeneS —, Csehszlovákia második Svájc lesz, 2Q a német nyelv pedig második államnyelv. Az 5. számú memorandum a magyarországi szlovákok problémájával foglalkozott. BeneS fura történelmi bevezetője szerint ez a szláv nép már a magyar honfoglalás előtt ott élt a Vág, a Garam, a Nyitra és az Ipoly folyók völgyében, sőt benépesítette a Duna mentét is, valamint a Dunántúl északi részét a Fertő tótól
