Popély Gyula: Népfogyatkozás – A csehszlovákiai magyarság a népszámlálások tükrében 1918-1945

Kitekintés

KITEKINTÉS 129 Az 1945. július 17-e és augusztus 2-a között megtartott háromhatalmi konferencia azonban — a csehszlovák kormány kérelme ellenére — nem hagyta jóvá a csehszlovákiai magyarok kitelepítését, s csupán „a német lakosság rendezett áttelepítéséről" hozott határozatot.

3 A potsdami konferenciának ez a döntése azonban csak olaj volt a csehszlovákiai magyarellenesség tüzére. A csehszlovák kormány tovább szorgalmazta az ország teljes magyartalanítását, s azt részben lakosságcserével, részben Magyarországra irányuló egyoldalú kitelepítéssel, részben csehországi deportálásokkal, részben pedig a magyar lakosság reszlovakizációjával, azaz „visszaszlovákosításával" próbálta meg elérni. Ezek az úgynevezett magyartalanítási akciók csaknem végzetesekké váltak a szlovákiai magyarság szempontjából. A magyar—csehszlovák lakosságcsere keretén belül kb. 70 000 magyart telepítettek ki Szlovákiából, további kb. 6000 ember — főleg értelmiségi — pedig egyszerűen „önként" menekült el az üldöztetések elől. A cseh országrészekbe kb. 50 000 magyart deportáltak, főképpen a Galántai, Párkányi, Lévai, Érsekújvári és Zselízi járásból.

4 A szlovákiai magyarság számára azonban erkölcsileg az ún. reszlovakizációs kampány volt a legveszélyesebb. Az egész akció abból a valótlan feltételezésből indult ki, hogy a szlovákiai magyarok lényegében elmagyarosodott szlovákok, akiknek azonban felkínálják a lehetőséget arra, hogy — úgymond — visszatérjenek „eredeti" nemzetiségükhöz. E szégyenteljes kezdeményezés egyik fő ideológusa a következő szavakkal definiálta ezt az akciót* „A reszlovakizáció fogalmán a szlovák nemzetnek az a törekvése értendő, hogy visszaszerezzük mindazt, ami eredetileg a mienk volt, de amit a mi kis nemzetünk számára módfelett mostoha időkben elvesztettünk." Az idézett ideológus szerint a visszaszlovákosítási kampánnyal egy olyan akció veszi kezdetét amelynek keretében mindenki lehetőséget kap arra, hogy „önként kinyilatkoztassa, szlovákká óhajt-e válni annak minden következményeivel, vagy az állampolgárság nélküli emberek sorsában kíván-e osztozni". A nemzeti és emberi mivoltukban többszörösen megalázott, megtört anyagilag tönkretett szlovákiai magyarság nagy része eleget tett a reszlovakizációs elvárásoknak. Segítséget sehonnan sem remélhettek, csak további üldöztetést és újabb megaláztatást, ezért 410 820 személyre vonatkozó reszlovakizációs kérvényt nyújtottak be a hatóságoknak. A kérvényezett személyeknek kb. a felét 1947 végéig valóban „szlovákká" is nyilvánították, s ezt írásos végzés formájában közölték az érdekeltekkel.

6