Popély Gyula: Népfogyatkozás – A csehszlovákiai magyarság a népszámlálások tükrében 1918-1945
Kitekintés
130 KITEKINTÉS A sorozatos magyarellenes hatósági atrocitások, majd egyrészt a kitelepítések, a lakosságcsere, a deportálások és a reszlovakizáció, másrészt a magyar etnikum szlovák telepesekkel való szervezett tömegméretű felhígítása a magyar településszerkezetet helyenként teljesen szétzilálták, miáltal az egykori zárt magyar etnikai tömbnek szinte mindegyik régiója vegyes lakosságú területté változott. A háború utáni Csehszlovákiában 1950. március l-jén tartották meg az első rendes népszámlálást Ez a népszámlálás volt hivatott első ízben hitelesen feltérképezni a háború és az utána következő évek hatalmas demográfiai változásait, valamint az állam új nemzetiségi struktúráját. Csehszlovákia összlakossága 1950. március l-jén 12 338 450 fő volt. A számba vett lakosság nemzetiségi megoszlása a következőképpen alakult: cseh 8 383 923 (67,9 százalék), szlovák 3 240 549 (26,3 százalék), magyar 367 733 (3,0 százalék), lengyel 72 624 (0,6 százalék), német 165 117 (1,3 százalék), orosz, rutén és ukrán 67 615 (0,6 százalék), egyéb 40 889 (0,3 százalék). Szlovákia 3 442 317 lakosának nemzetiségi megoszlása a következő volt: szlovák 2 982 524 (86,6 százalék), cseh 40 365 (1,2 százalék), magyar 354 532 (103 százalék), orosz, rutén és ukrán 48 231 (1,4 százalék), német 5179 (0,1 százalék), lengyel 1808 (0,1 százalék), egyéb 9678 (0,3 százalék). 7 Az 1950. évi népszámlálás eredményei a cseh és szlovák elem példátlan előretöréséről tanúskodtak; ezek együttesen az ország lakosságának 94,2 százalékát alkották. Szlovákia lakossága is nagymértékben homogenizálódott: a szlovákság itt elérte az összlakosság 86,6 százalékát, a nem szlovák elem tehát mindössze 13,4 százalékkal volt jelen. A háború utáni kitelepítések és a lakosságcsere, valamint a maradék német és magyar lakosság hathatós megfélemlítése és létbizonytalanságban tartása következtében Csehszlovákia büszkén vallhatta magát a csehek és szlovákok igazi nemzeti államának. Amint említettük, az 1950. évi népszámláláskor Csehszlovákiában 367 733 fő vallotta magát magyar nemzetiségűnek, ebből 354 532 élt Szlovákiában, 13 201 pedig a cseh országrészekben. A magyar nemzetiség későbbi számának alakulása azonban bebizonyította, hogy ez az adat egyáltalán nem felelt meg a valós helyzetnek. Nyilvánvaló, hogy a népszámlálás nemzetiségi eredményeire nagy mértékben rányomta bélyegét a csehszlovákiai magyarságba beidegződött félelem, a többéves üldöztetés emléke, a sorozatos megaláztatások és nem utolsósorban a magyar lakosság tetemes részének reszlovakizációja.
