Popély Gyula: Népfogyatkozás – A csehszlovákiai magyarság a népszámlálások tükrében 1918-1945
A változó határok,helyben maradt népesség
124 VÁLTOZÓ HATÁROK, HELYBEN MARADT NÉPESSÉG 123 Az 1941. évi népszámláláskor anyanyelvként azt a nyelvet kellett bejegyezni, amelyet az illető személy a saját nyelvének vallott, illetve a legjobban és legszívesebben beszélt. Nemzetiségként pedig minden befolyásolástól mentesen és a bevallott anyanyelvre való tekintet nélkül azt a nemzetiséget kellett megjelölni, amelyhez tartozónak a megszámlált érezte és vallotta magát. A népszámlálási kérdőíven — az addigi csehszlovák gyakorlat mintájára — anyanyelvként, illetve nemzetiségként feltüntethető volt a cigány nyelv, illetve nemzetiség, valamint a jiddis vagy héber nyelv, illetve zsidó nemzetiség is. 2 3 A népszámlálás korrektsége és zavartalan lebonyolítása fölött maga Teleki Pál miniszterelnök őrködött. A nemzetiségi adatfelvétel hitelességét biztosítandó több ízben is eljárt a Központi Statisztikai Hivatal elnökénél, majd a gyakorlati munka végrehajtásának ellenőrzésére bizottságokat nevezett ki. Mind Teleki miniszterelnök, mind pedig a magyar statisztikusok tudatosították ugyanis, hogy a szomszéd országok politikusai és szakemberei árgus szemekkel figyelik majd ténykedésüket, és így csakis a lehető legkorrektebb módon végzett anyanyelvi-nemzetiségi felmérés a megengedett. 2 * • * Magyarország teljes, ún. megnagyobbodott területén az 1941. évi népszámlálás összesen 14 683 323 lakost talált. A lakosság anyanyelvi megoszlása a következő volt: magyar 11 364 839 (77,5 százalék), német 720 291 (4,9 százalék), román 1 100 290 (7,5 százalék), rutén 563 910 (3,8 százalék), szlovák 270 467 (1,8 százalék), horvát 25 207 734 (1,4 százalék), szerb 164 755 (1,1 százalék), szlovén 70 315 (0,5 százalék). Ezenkívül volt még az országban 132 325 jiddis, illetve héber, 57 776 cigány, valamint 30 621 egyéb és ismeretlen anyanyelvű lakos. 2 6 A nemzetiség bevallásának eredménye jelentős mértékben eltért az anyanyelvi megoszlás adataitól. Az ország 11 364 839 magyar anyanyelvű lakosával szemben 11 884 947 fő — tehát 520 108 fővel több — vallotta magát magyar nemzetiségűnek. Mi sem természetesebb, hogy a magukat valamilyen nemzeti kisebbséghez tartozónak vallók száma minden esetben alacsonyabb volt, mint arra az anyanyelvi megoszlás alapján következtetni lehetett volna. Különösen feltűnő volt ez az eltérés a szlovákok esetében. A szlovákot 270 467 fő vallotta anyanyelvének, ellenben szlovák nemzetiségűnek már mindössze 173 514-en jelentkeztek. Újból beigazolódott tehát az a tétel, hogy az államalkotó nemzet — a tárgyalt esetben a magyarság — szempontjából mindig kedvezőbb adatokat eredményez a lakosság nemzetiségi bevallásának felvétele, ellenben az anyanyelvi hovatartozás szabad bevallása, majd
