Popély Gyula: Népfogyatkozás – A csehszlovákiai magyarság a népszámlálások tükrében 1918-1945
A változó határok,helyben maradt népesség
124 VÁLTOZÓ HATÁROK, HELYBEN MARADT NÉPESSÉG 124 az anyanyelvnek a nemzetiséggel való azonosítása mindig a nemzeti kisebbségeknek kedvez. • » * A Magyarországhoz 1938 novemberében visszatért felvidéki — szlovákiai és kárpátaljai — területsávon az 1941. évi magyar népszámlálás 1 086 829 lakost talált. E területsáv lakosságának anyanyelvi megoszlása a következő volt: 913 530 magyar, 116 178 szlovák, 34 011 rutén, 9292 német, valamint 13 818 egyéb anyanyelvű. A nemzetiségi bevallás itt is az immár újból államalkotóvá vált magyarságnak kedvezett. Magyar nemzetiségűnek vallotta magát 937 447 fő, tehát 23 917-tel több, mint amennyi magyar anyanyelvűnek jelentkezett. Ezzel szemben szlovák nemzetiségűnek mindössze 86 716-an jelentkeztek, tehát 29 462-vel kevesebben, mint ana az anyanyelvi hovatartozás alapján következtetni lehetne. Hasonló volt a helyzet a rutén és német anyanyelv, illetve nemzetiség vonatkozásában is. 2 8 Az 1939 márciusában visszatért kárpátaljai területeken az említett népszámlálás összesen 621 976 lakost talált. A rutén népesség túlsúlya ezen a területen vitathatatlan volt. A terület 621 976 lakosából rutén anyanyelvűnek vallotta magát 481 202 fő, rutén nemzetiségűnek 474 153 fő. Ellenben amíg a magyart csak 40 340-en vallották anyanyelvüknek, magyar nemzetiségűnek már 57 344-en jelentkeztek. A népesség többi része főleg szlovák, német és zsidó (jiddis, héber) nemzetiségűnek, illetve anyanyelvűnek vallotta magát. 2 9 Az 1941. évi népszámlálás nemzetiségi, illetve anyanyelvi eredményei a Felvidék Magyarországhoz visszacsatolt részein hozzávetőlegesen visszaállították az 1910. évinek megfelelő állapotokat és arányokat. A városok ismét magyar többségűvé váltak, mivel az 1918 után beözönlő cseh és szlovák hivatalnok- és közalkalmazotti réteg nagy része az újabb impériumváltás után elköltözött e területekről. A húszas és harmincas évek folyamán létrehozott telepesfalvak és -kolóniák cseh és szlovák lakói is többségükben elhagyták birtokaikat, s visszaköltöztek eredeti lakóhelyeikre. A kétnyelvű, kettős kötődésű, keverék népességű falvak lakossága ismét előszeretettel változott vissza magyarrá, elfelejtve a két évtizedes csehszlovák intermezzót, valamint az 1921. és 1930. évi csehszlovák népszámlálásokon tett nemzetiségi bevallásaikat Az 1910-ben is szlovák falvak többsége azonban többnyire 1941-ben is megtartotta szlovák jellegét. 3 0 Mindent egybevetve: az 1941. évi népszámlálás a Csehszlovákiától visszakapott északi területeken — az 1938 novemberében visszatért terület-
