Popély Gyula: Népfogyatkozás – A csehszlovákiai magyarság a népszámlálások tükrében 1918-1945
A második csehszlovák népszámlálás (1930.december) - Az eredmények és tanulságok
110 A MÁSODIK CSEHSZLOVÁK NÉPSZÁMLÁLÁS 34 836 szlovák mellett már 25 177 csehet is talált a koronázó városban, és 17 persze még mindig 32 801 németet és 18 890 magyart. A törvényhatósági joggal felruházott négy felvidéki város közül a magyarság tehát háromban elvesztette nyelvhasználati jogát. A magyarság százalékaránya a bírósági járásokban is mindenütt csökkenőben volt, ezen a téren azonban nem következett be jelentősebb csehszlovák nemzeti áttörés a magyarság nyelvi jogainak rovására. Szlovákiában összesen 14 (Dunaszerdahely 88,20, Feled 77,37, Galánta 61,97, Ipolyság 72,76, Királyhelmec 77,72, Komárom 82,93, Nagykapos 52,06, Ógyalla 70,13, Párkány 81,55, Somoija 76,93, Szepsi 56,28, Tornaija 83,12, Vágsellye 55,54, Zselíz 74,43 százalék), Kárpátalján pedig egyetlen (Beregszász 71,51 százalék) bírósági járásban volt még mindig abszolút többségben a magyar lakosság. E 15 magyar többségű bírósági járás területén összesen 448 357 magyar nemzetiségű csehszlovák állampolgár élt. Ezek mellett azonban volt még további 8 olyan bírósági járás is — 6 Szlovákiában (Érsekújvár 31,61, Kékkő 27,03, Léva 27,78, Losonc 25,83, Rozsnyó 35,05, Verebély 25,71 százalék), 2 Kárpátalján (Nagyszőllős 24,43, Ungvár 26,65 százalék) —, amelyekben a magyarság kisebbségben volt ugyan, de azért még mindig meghaladta a nyelvi jogok birtoklásának feltételéül törvényesen megállapított 20 százalékos arányt E 8 bírósági járásban a „minősített nyelvi kisebbség" jogaival rendelkező magyarok összlétszáma 119 441 fő volt Mindezt egybevetve: az 1930 decemberében összeírt 691 923 csehszlovákiai magyarból 567 798 fő továbbra is megőrizte törvényesen biztosított nyelvi jogait s ez a köztársaság területén élő magyar nemzeti kisebbségnek 82,07 százalékát jelentette. Nyelvi jogok nélkül maradt 124 125 magyar nemzetiségű csehszlovák állampolgár — 79 119 fő Szlovákiában, 34 543 Kárpátalján, 10 463 pedig a cseh országrészekben —, a magyar nemzeti kisebbség 17,93 százaléka. Ez az arányszám kétségkívül kedvezőnek volt mondható, bár az is nyilvánvaló, hogy a bírósági járások méltányosabb beosztásával a nyelvi jogok nélkül maradt magyaroknak csaknem fele lett volna még e jogokkal felruházható. 1 9 A 20 százalékos kisebbségi részarány gépies alkalmazása, illetve az e százalék alatti nemzeti kisebbség mindenféle nyelvi jogainak mechanikus megvonása néha valóban paradox helyzeteket eredményezett. Pozsonynak i8 890 lelket számláló magyarsága például nem őrizhette meg nyelvi jogait, mivel részaránya a város összlakosságához viszonyítva 20 százalék alá csökkent, ellenben elvileg már egy kis falucskának 100, 50 vagy akár 20 magyar lakosa is bírhatott nyelvi jogokkal a helyi önkor-
