Popély Gyula: Népfogyatkozás – A csehszlovákiai magyarság a népszámlálások tükrében 1918-1945
A második csehszlovák népszámlálás (1930.december) - Az eredmények és tanulságok
EREDMÉNYEK ÉS TANULSÁGOK 109 társadalmi elhelyezkedésénél és hivatásánál fogva nem ismeri a helyhezkötöttséget. Ez a réteg többnyire fokozottabb mértékben ki van szolgáltatva a hatalmi struktúra módosulásának, átalakulásának, nem is beszélve egy radikális és teljes impériumváltásról. Az ilyen változások után rendszerint megindul e rétegek fokozatos kicserélődése, illetve a helyben maradottak hozzáidomulása az új hatalomhoz, amely igen gyakran nyelvi és tudati átalakulást is eredményez. A városok nemzetiségi összetétele éppen ezért minden impériumváltás után gyorsabban és fokozottabb mértékben módosul, mint a vidéké. A magyarság száma és számaránya Szlovákia és Kárpátalja két-két törvényhatósági joggal felruházott városában, Pozsonyban és Kassán, valamint Ungvárott és Munkácson zuhant elképesztő módon. E négy város magyar lakosságának számaránya az 1910., 1921. és 1930. évi népszámlálások statisztikájának tükrében a következő: Pozsony 40,53, 23,66, 16,16 százalék; Kassa 75,43, 22,12, 17,99 százalék; Ungvár 80,32, 38,89, 17,78 százalék; Munkács 73,44, 24,15, 22,54 százalék. 1 5 Az 1930. évi népszámlálás eredményei alapján a magyarság tehát rövidesen mind Pozsonyban, mind Kassán, mind pedig Ungvárott elvesztette az addig élvezett nyelvi jogait, mivel számaránya mindhárom városban 20 százalék alá csökkent. A magyarság nyelvi jogainak elvesztése e törvényhatósági joggal felruházott városokban egyrészt érzékenyen gyengítette az egész felvidéki magyar társadalom politikai erejét és társadalmi súlyát, másrészt lehetővé tette a magyarellenes megnyilvánulások további fokozását. Amikor például Pozsonyban a városi képviselőtestület 1933. október 21-én megtartott rendkívüli ülésén a városatyák szótöbbséggel elfogadták a magyarság nyelvhasználati jogának megszüntetését kimondó határozatot, a karzaton helyet foglaló — zömében szlovák nemzetiségű — hallgatóság lelkesen rázendített a „Hej, Slováci" kezdetű szlovák nacionalista dalra. A városházáról távozó szlovák ifjúság a város utcáin folytatta az ünneplést, s a magyar nemzeti kisebbség nyelvi jogainak megvonása fölött érzett örömében harsány magyarellenes demonstrációt rendezett 1 6 A pozsonyi szlovák nacionalisták örömkitörései az 1930. évi népszámlálás eredményei és következményei fölött részben érthetőek. Végre teljesült nagy álmuk: a hagyományosan német és magyar jellegű Pozsonyban a „csehszlovák" elem elérte az abszolút többséget. Csupán az volt kissé zavaró, hogy a szlovák fővárosnak tartott Pozsonyban mindössze a „csehszlovák" és nem kimondottan a szlovák elem érte el ezt a túlsúlyt; a népszámlálás ugyanis a
