Popély Gyula: Népfogyatkozás – A csehszlovákiai magyarság a népszámlálások tükrében 1918-1945
A második csehszlovák népszámlálás (1930.december) - Az eredmények és tanulságok
108 A MÁSODIK CSEHSZLOVÁK NÉPSZÁMLÁLÁS A csehszlovákiai magyarok számának csökkenéséhez a magyar lakosság csendes, de folyamatos kivándorlása is hozzájárult Az 1922—1930-as években összesen 15 287 magyar nemzetiségű személy költözött el a Csehszlovák Köztársaságból. A kivándorlók zömmel az USÁ-ba, Kanadába, Argentínába és Franciaországba tartottak, Magyarországra azonban ezekben az években már aránylag kevesen, mindössze 716-an települtek át. 1 4 A népszámlálás eredményei arról tanúskodtak, hogy a szlovák és rutén etnikum szórványmagyarsága, a vegyes lakosságú városok magyar, de kétnyelvű polgársága, valamint a kevert etnikumú területeken és a nyelvhatáron élők egy természetes folyamatként jelentkező spontán asszimiláció vonzásába kerültek. Különösen feltűnő volt a magyar elem térvesztése a Nyitra környéki, a Verebély és Léva közötti, az abaúji, valamint a Tőketerebes alatti vegyes, keverék népességű területeken. A vegyes lakosságú területek szlovákká válásával két helyen is megszakadt az addig összefüggő egészet alkotó magyar emikai sáv: Nógrád megyében Nagykürtös alatt, valamint Abaújban Kassától délkeletre. A természetes, sokszor szinte törvényszerű nyelvi, kulturális és tudati beolvadás mellett azonban az élet minden területén érvényesült egy bizonyos asszimilációs elvárás. A nacionalista, magyarellenes iskolapolitika a vegyes lakosságú falvakban és városokban — sokszor azonban a színmagyarokban is — garmadával szedte áldozatait. A már amúgy is kettős kötődésű, teljesen kétnyelvű keverék lakosság túlnyomó többsége ilyen körülmények között már egy csekélyebb „felső" nyomás hatására is „váltott", és könnyen hasonult az államnemzethez. Bár továbbra is egyformán használta mind a szlovák, mind a magyar nyelvet, gyermekeit szlovák iskolába járatta, a népszámláláskor pedig magát és családját már szlováknak vallotta. Az elnemzetietlenedés és beolvadás a kisebbségi magyar társadalomnak különösen azokat a rétegeit érintette fokozottabb mértékben, amelyek közvetlenül függtek a létező államhatalomtól. A hivatali és társadalmi előmenetel, a magasabb életszínvonal elérésének lehetősége, a nyugodtabb élet ígérete ezrével szedte áldozatait A gazdagodás, a biztosabb és nagyobb darab kenyér utáni vágyakozás sok embert tett megalkuvóvá, és sodort át, asszimilált a többségi, államalkotó „csehszlovák" nemzethez. A csehszlovákiai magyarság számának negatív alakulásán belül különösen elszomorító volt a régi magyar kulturális központoknak számító városok nemzetiségi összetételének módosulása. Persze, ennek a jelenségnek is megvan — legalább részben — az objektív magyarázata. Tudvalevő, hogy a városokban mindig volt és van egy jelentős mozgékony népréteg, amely helyzeténél,
