Popély Gyula: Népfogyatkozás – A csehszlovákiai magyarság a népszámlálások tükrében 1918-1945
A második csehszlovák népszámlálás (1930.december) - Az eredmények és tanulságok
EREDMÉNYEK ÉS TANULSÁGOK 107 részekben pedig 964 magyar került a „külföldiek" kategóriájába. 1 1 A csehszlovákiai magyarság vesztesége ezen a téren tehát további 11 254 fő volt. A rendezetlen állampolgárságú magyarok számának ily nagymértékű megnövekedése annál is inkább meglepő volt, mivel az 1926. július l-jén elfogadott 152/1926. sz. alkotmánytörvény, az ún. „lex Dérer—Szent-Ivány" elvben rendezte a hontalan csehszlovákiai magyarok ezreinek állampolgársági kálváriáját. Az említett alkotmánytörvényt a Magyar Nemzeti Párt ügyes taktikai manőverrel csikarta ki a prágai kormánytól, nevezetesen azzal a lépésével, hogy nemzetgyűlési képviselői és szenátorai 1926. június 12-én a kormánypártokkal együtt megszavazták az agrárvámok emeléséről szóló törvényjavaslatot. E kormánytámogató lépés fejében a Magyar Nemzeti Pártnak sikerült kierőszakolnia a kormánytól az említett 152/1926. sz. alkotmánytörvényt, amely fokozatosan kb. 3000 rendezetlen állampolgárságú, tehát hontalannak nyilvánított csehszlovákiai magyar számára tette lehetővé a csehszlovák állampolgárság megszerzését. A 152/1926. sz. tc. — az ún. „lex Dérer—Szent-Ivány" — kétségkívül hasznos kisebbségpolitikai jogszabály volt, nagy hátrányára szolgált viszont az a tény, hogy a hatóságok nem alkalmazták kellő nagyvonalúsággal és jóindulattal. Sőt miközben a kérelmezők egy részének lehetővé tették a csehszlovák állampolgárság megszerzését, újabb ezrektől vonták meg azt Az eredmény: 1930 decemberében 11 254 fővel több volt Csehszlovákiában a rendezetlen állampolgárságú magyar, mint 1921 februáijában. A rendezetlen állampolgárságú, tehát külföldinek minősített csehszlovákiai lakosság nemzetiségi Összetételét vizsgálva nem kerülheti el figyelmünket, hogy az államalkotó csehszlovák nemzethez tartozók is meglehetősen szép számmal vannak képviselve a lakosságnak ebben a kategóriájában. Szlovákiában például a 20 349 „külföldi" magyar mellett 27 145 csehszlovák nemzetiségű „külföldit" is összeírtak a számlálóbiztosok. Nyilvánvaló azonban, hogy itt is egy statisztikai misztifikációval állunk szemben, mivel több ezer állampolgárság nélküli magyar éppen azért vallotta magát csehszlovák nemzetiségűnek — illetve a számlálóbiztosok előtt azért nem mert kiállni magyar nemzetisége mellett —, hogy ezáltal is érdemesnek mutatkozzék a csehszlovák állampolgárság elnyerésére, s így megszűnjék számára a hontalan státuszból fakadó létbizonytalanság. Teljes joggal állítható tehát — erre a korabeli sajtóelemzések is konkrétan rámutattak —, hogy Szlovákiában és Kárpátalján a „csehszlovák" nemzetiségű hontalanok is szinte teljes egészében a magyarság soraiból disszimilálódtak. 1 3
