Tamás Mihály: Két part közt fut a víz, Mirákulum, Drótvasút

Két part közt fut a víz

érint. Hirtelen felült az ágyban, eszelős sietéssel, és rekedt ménységből tört elő a hangja. — Anyám, a levél! Ledobta a paplant magáról, ki akart ugrani az ágyból. Bodákné riadtan állt fel, és fekvésbe erőszakolta vissza. — Nem, nem anyám, a levél... a levél... ott van a télikabátom zsebében ... hamar, anyám, a levelet... — Hozom, fiam, hozom, csak te takarózz be... hol is van a kabátod, igen, tudom már. Bodákné kisietett a szobából, Iván pedig kimerülten hanyatlott vissza a párnákra. Hogy erről elfeledkezett! A levélről, amit rábízott Kvakovszky, ami miatt most ideutazott. Az anyja hozta a kabátot, maga elé tartotta, úgy jött vissza a szobába. — Ebben van, fiam. Iván megint felült, türelmetlenül kapott a kabát belső zsebe után. — Itt van! Magához húzta az anyját, és remegő kézzel, türelmetlen sürgetéssel nyomta kezébe a megtalált levelet. — Azonnal, de most azonnal tessék ezt elküldeni... tessék mondani a lánynak, hogy szaladjon, ahogy tud. — Viszem már, viszem, de te feküdj vissza, mert megfázol. Iván. Csöndesség borult a betegszobára, Mici a kályha mellé heveredett, az óra nyugodt tiktakkal haladt a maga újtán, kint az utcán pedig futó szánok csengettyűje verte az élő idő ütemét. Két hét múlt el így, a két hét alatt kabátzsebben hevert a levél, felszabadító megkönnyebbülés sok-sok szorongó családnak. Két hét múlt el Pesten is, a Fő utcában, Máriáéknál. Ott most szép a tél, a Széna téri jégpálya sercegő tükrén vidám kacagású korcsolyák siklanak, és éjjel a Vigadóból vagy a Katolikus Körből táncok zenés taktusa hallatszik az utca dermedt csendjébe. Fent a Várban Russwurmnál ilyenkor jó a habos gesztenyepüré, és utána vidáman koppan a cipősarok a gránitkockán a Csalogány utca szerelmes sötétjében. Kopogtattak az ajtón, Iván riadtan kiáltott. 97