Tamás Mihály: Két part közt fut a víz, Mirákulum, Drótvasút

Két part közt fut a víz

között is meg tudnak állni a maguk lábán? És hogy itt, csak itt, e két vonal között van a tiszta élet síkja?... Én azt akarom, elnök úr, hogy a magam tanult munkájával tartsam el az életemhez kapcsolódó embereket, és én el tudom képzelni azt is, hogy valaki becsületes jó magyar lehessen az elnök úr felszentelő jóváhagyása nélkül is. Én itt születtem, az én hazám itt van, én itt akarok megélni munkából, még akkor is, ha nem nyerem el az elnök úr jóváhagyását... Elhallgatott Iván, és a vezért nézte, sápadtan és fáradtan. A vezér újra a fotelban ült, ujjaival a szék karfáján zongorázott, színtelen volt a hangja, amikor megszólalt. — Jó, hogy tisztulnak a szempontjaink .., Iván elébe állt. — Nincs egyéb mondanivalója elnök úrnak? — Nincs. — Mehetek? — Mehetsz. Kint a másik szobában nem látott Iván semmit, és nem hallott semmit. Azt se hallotta, hogy Szemző utánaszólt, és amikor nem felelt neki, utánasietett. De mire kiért a kapuba, akkor már Iván messze járt, az utca másik oldalán. 191