Mint fészkéből kizavart madár... – A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában, 1945-1949

vele új erö száll a szívbe, rajta keresztül lesz itt végre minden magyarnak otthona. Cigánd 1947. 77 HOLBAY LÁSZLÓ r

rAz elsodort falu" Tárt kapu, autók, baromfi, bútorok halma, szipegö szomszéd, szitok, eltörik egy asztal... Ház már üres, csak a kiskert, lugas marasztal. Nem maradt Itt csak rossz cserép, elhullott szalma. Hát mégis igaz!.,. Jár a katona ridegen. Fáiba markol a gazda s könnyektói szédül. Jaj, annyi gyökeret tépnek ki a szivébül. Maradni?... s benn szobáit méri az idegen. Felhányt temető lelke fáj: halott feleség, torony, az Isten, a föld, az elrabolt eleség s a Remény, holt unoka, fekszik véres vattán. Cseheknél cseléd a lánya, a fia béres s munkába őszült fejjel kényszerül a széles világba menni... s nem Jönni vissza soha tán??! Felvidék, 1947. szeptember 97