Mint fészkéből kizavart madár... – A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában, 1945-1949

54 SZÍVÓS LÁSZLÓ [Búcsúzás] (Részlet) Isten veled, Garamvölgye határa, Ml elmegyünk ismeretlen irányba. Ott is látjuk a ragyogó, szép napot... Tán este a mikolai csillagot... ...Isten veled, falum minden virága, Mi elmegyünk az Úr hívó szavára. Virítsatok ezután már másnak is, Talán szive lesz majd hozzád annak is... 76 TOMCSÁNYI LÁSZLÓNÉ Magyar kenyér Most sült ki éppen. Illatával egész lakásunk megtelik. Gyermekeim: két kis madárka — éhes szemmel majd elnyelik. Állok felette áhítattal, a szívem csupa hó ima, Istenhez szóló mély alázat, út otthont lelók himnusza. Kereszt Jelét rajzolom rája, és szinte remeg a kezem — s éhesen kéró kisfiamnak az új kenyeret megszegem. Magyar kenyér, magyar föld adta: életet ad az új haza;