Mint fészkéből kizavart madár... – A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában, 1945-1949

nem terem, mert azok, akik az elsó transzportokba vannak beosztva, már nem dolgoznak, mert tudják, hogy ók már aratni itt nem fognak. És Így van ez az egész környéken. Mennyi költséggel jár ez az egész dolog mind a két ország részéről! Ezenkívül az aratás elótt átvitt embereket a jövő aratásig ott élelmezni kell. Hogy mi lesz ennek a vége? Azt hiszem, teljes gazdasági csőd minden oldalon, s végén senki sincs megelégedve. Még azok sem, akik önként jöttek ide túlról, mert nem kapták meg azt, amit a propaganda igért. Elfoglalnak olyan gazdaságokat, ahol sem állat, sem felszerelés nincs. Mert azt az itteni magyarok elvitték, az idejövőknek meg nem volt, mert sohasem voltak földművesek. Minden gazdaságot az államnak kell berendezni. Hogy miért kell az emberek életét mesterségesen, nagy költséggel elrontani? Ha ezt a sok költséget és energiát másra fordítanák, mennyi minden hasznosat lehetne csinálni! Az átjövök nagy része nem is szlovák. Az ottani .háborús bűnösök" Így iparkodnak menedéket találni. Sok fonák helyzet adódik eló ezzel kapcsolatban. Pl. Léváról kitelepítettek egy Hornyák nevű családot, akik mind jól beszéltek szlovákul. A helyükbe jött egy Mindszenty nevű család, akik egy szót sem tudnak. Gútán meg az egyik repatriált család gyereke kiment az utcára és ott egy gútal magyar gyereke megverte. Erre ordítva szalad be, hogy: .Édesanyám, az a büdös tót megvert!", mire az anyja suttogva csitítja, hogy: „Ne mondj ilyeneket, mert te vagy a tót." És számtalan ilyen eset van. Az elsó transzportok között mamlka neve nem szerepel. De ml Imrussal megbeszéltük, hogy ha erre kerülne a sor, nem engednénk el mamikát, legfeljebb csak akkor, ha mi is mennénk. Más baj nem történhet, mint hogy nem kap nyugdijat meg élelmlszerjegyeket. De ha ml megélünk, akkor neki is jut. Most már itt megszokott, ez is nehezen ment, most megint öregségére menjen új helyre, új otthonba? így állnak nálunk a dolgok. íijatok majd Mariskáról meg a nyári utazásról is. Mindnyájatokat sok szeretettel csókolunk: Ilonka 89