Mint fészkéből kizavart madár... – A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában, 1945-1949
66 Emlék Sanyikának Messze idegenbe sodort el a végzet, De szülői karok ölelnek ott Téged. Szülői szeretet ne hagyjon el soha, Ml is szeretettel várunk ide vissza. Bár csak elérkezne szabadulásunk napja, Hogy szabadon mennénk, hová szívünk parancsolja. Szeretettel jegyzé Irmus nénid 1947 Júl. 2-án. Vezekény 67 Emlékül Sanytkámnak Gondolatom hozzád száll, Reszkető kezekkel veszem fel a tollat. Emléklapot Írok drága unokámnak. Bús magányosságban töltöm napjaimat, Mióta elmentél a szülőházadból. Féltő gonddal őrzöm minden emléked, Könnyező szemekkel nézem fényképed. Fiatal életed Idegenben töltöd. Szüléidén kívül senki ismerősöd. A jó Isten vezéreljen minden lépésedben, Bó áldását adja reád egész életedben. Csak egy reménysugár táplálja éltemet, Hogy még talán viszontlátlak tégedet. Fájós szívvel írtam. öreg mamád. Hazavárlak. Garamvezekény, 1947. VII. 5.
