Mint fészkéből kizavart madár... – A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában, 1945-1949

s egekre támad feltartott kezekkel, s küzd a sátán ellen ezüst kehellyel. Oltalmát elsőbben asszonyok szomjúhozzák és futnak hozzája, és csakhamar könnyekkel ázik el Vizközi András szép miseruhája. Vigasztal és bátorít malaszttal, sürgeti, lendíti a menekülést, de, hogy a házak lángja égre csapódik, nem vigasztal ó, hanem átkozódik: „ó, Isten a magosságos égben, hogy tűröd ezt a kegyetlenséget?! Megöregedtél vagy megvakultál, nem látod meg már a becstelenséget? Vak vagy, Isten, ha nem látod, hogy az embernek az ember lett a farkasa! Mire tartsam én itt sikkor a kelyhed. Uram, Istenem? Nesze, itt van, vedd el!" S amint felhangzott a felvég felöl magyarok sírása, kiáltozása, nöttön sebesedett a többiek kétségbeesett nagy iparkodása, hogy átjuthassanak a szigetre. Férfiak, legények, szabadon úsztak, ó, bajjal feláradt november-éjjel, családokat téptek kegyetlen széjjel! A katonák egy része ezalatt két szárnyban Gútort körülkerítette, s utcák torkolatát gépfegyverrel vésztjóslóan lezárta, elrekesztette. Senki se futhatott a Dunához, bújhatott verembe, kútba, padlásra. S hogy a katonák a falut Jól lássák, lángralobbantották két ház padlását. 28