Mint fészkéből kizavart madár... – A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában, 1945-1949

a Prágai Magyar Hírlap szellemi munkatársai határozottan elítélték, ha ezen álláspontjuknak anyagi függőségük miatt nyíltan nem is adhattak kifejezést. Viszont minden alkalommal, amikor gátlások nélkül adhattak kifejezést legjobb meggyőződésüknek, félreérthetetlenül színt vallottak a szlovák—magyar sorsközösség, a szlovák—magyar barátság, a közép-európai egymásrautaltság halhatatlan eszméje mellett. Szép példának hozhatjuk fel Darvas János gyönyörű, magyar nyelvű szlovák lírai antológiáját. E sorok írója voltaképp csak egy politikai jelentőségű cikket írt Prágában, valamikor a 30-as évek legelején. Ebben félreérthetetlen világossággal a szlovák—magyar belpolitikai együttműködés mellett vallt színt — a Csehszlovák Köztársaság alapján és a szlovákság vezető szerepének föltétlen elismerése mellett. Ennek a szlovákiai magyarságnak soraiból a második világháború alatt talán sokat elragadott a sovinizmus uralkodó hulláma. Ez azonban nem felelt meg jobb meggyőződésünknek s ezt ma őszintén sajnáljuk. Mégpedig azért, mert ma sokkal világosabban láthatjuk — mint bármikor máskor —, hogy sovinizmussal semmit sem lehet megoldani. Közép-Európa békés fejlődésének legsúlyosabb akadályozója épp a sovinizmus, Jelentkezzék is az bármely oldalról. Ez a szlovákiai magyarság gyökeresen kigyógyult a sovinizmus legenyhébb válfajaiból is. Ezeket a magyarokat — akiknek egyik szülője szlovák, másik szülője magyar volt — a szülőföld iránti olthatatlan szeretet fűzi Szlovákiához, s ezek a számukra legmostohább körülmények között is itt akarnak maradni. Erről a magyarságról — amely nem hiába Járta ki a csehszlovák demokrácia húszéves iskoláját — ma már teljes Joggal el lehet mondani, hogy ez — különösen az elmúlt két esztendő lelki és fizikai megpróbáltatásai után — semmilyen tekintetben sem válhatna a szlovák nemzet állami, nemzeti és kulturális fejlődésének kerékkötőjévé. Ezzel a magyarsággal elképzelhető volna a legszorosabb politikai együttműködés is. A szlovák-magyar szülők szlovákiai magyar gyermekei tehát itt szeretnének maradni az ősök megszentelt sírjai mellett. Abban az esetben azonban, hogyha a szlovák nemzet megmásíthatatlanul ragaszkodik ahhoz, hogy állampolitikai jövőjét magyarok Jelenléte nélkül rendezze be és ha ez a döntésre hivatott nagyhatalmak hozzájárulásával találkozik, fájó szívvel bár, de ebbe a 22