Mint fészkéből kizavart madár... – A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában, 1945-1949

számunkra tragikus megoldásba is bele fogunk nyugodni. Mindenesetre a magunk részéről is ragaszkodunk ahhoz az elvhez — amelynek méltányosságát ismételten elismerték csehszlovák részről is —, hogy áttelepítésünk a lehető legkedvezőbb gazdasági körülmények között történjen meg. Hogyha ez az emberséges méltányossági etv bizonyos türelmi időt igényel, ne irigyelje senki tőlünk ezt. Bármiképp is alakuljon sorsunk és hogyha be is következik az, hogy végleg el kell szakadnunk az édes szlovákiai szülőföldtől, mi, vegyes nemzetiségű házasságok saijai, magyar apák és szlovák anyák gyermekei, lelkileg sohasem fogunk elszakadni ettől a földtől. És ha a kényszer-elválás fölötti érthető keserűség egy ideig úrrá is lesz felettünk, ezt rövidesen le fogja küzdeni a természetes „szlovákiai" magyar öntudat. Ez az öntudat magyarországi magyar testvéreink körében sírra fog minket emlékeztetni, hogy amint magyar atyáink és szlovák anyáink a szúk családi körben oly tökéletesen megvalósították a szlovák—magyar megértést és együtthaladást, ugyanígy hivatásunk nekünk tágabb államközi és nemzetközi vonatkozában szolgálni a magyar—szlovák közeledés és barátság ügyét. Ezt a hivatástudatot nem fogja tudni elhományosítani bennünk semmilyen szenvedés vagy megpróbáltaátás. A magyar-szlovák közeledés ügyének leglelkesebb szószólói és harcosai a mi sorainkból fognak kikerülni (nem is beszélve arról, hogy elsősorban miközülünk fognak kikerülni az élő szlovák irodalom magyar tolmácsolói). S e közeledést szolgáló törekvésünk nem fog eredménytelen maradni, hogyha szlovák részről — a szlovák-magyar szülők szlovák fiai részéről — a megfelelő kedvező visszhang nem marad el. Szentül reméljük« hogy ezt a visszhangot nem fogjuk hiába várni, hiszen a szlovák-magyar szülők szlovák fiai számára éppoly édes és szent a magyar szülő emléke, mint számunkra százszor és ezerszer áldott a szlovák szülő drága, szent emléke. S mi rendületlenül bízunk abban, hogy a jelenlegi vigasztalannak látszó szlovák-magyar viszony ellenére belátható időn belül egymás felé fognak nyúlni a politikai határok fölött az egymást kereső magyar és szlovák kezek. És ha ezekre az egymást kereső kezekre tízszer rá is fog ütni a sovinizmus vagy a megnemértés, ezek tizenegyedszer is egymás felé fognak nyúlni. Végül is szilárdan egybekapcsolódnak és meg fogják valósítani a szlo23