Mint fészkéből kizavart madár... – A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában, 1945-1949

több hullámban szállították Cseh- és Morvaországba közmunkára. Az első szállítmányok csupán férfiakból álltak 12—15 OOO-es létszámban, ám 1946 novemberétől 1947 februárjáig mintegy 15 ezer magyar családot vittek erőszakkal ugyanezekre a helyekre. A két deportálás közt az volt a különbség, hogy míg az első, mindössze néhány hónapig tartó intézkedés, célját tekintve meglehetősen homályosnak látszik, addig az utóbbi szervezett, az egész országot mozgósító katonai, rendőri akció keretében zajlott. A szó szoros értelmében elhurcolt magyarok — akik közül, mint áruba bocsátott munkaerőből válogathattak a cseh- és morvaországi városok állomásain, főterein az igénylők — helyzete véglegesnek látszott. Bár a munkaerötoborzásról szóló rendelet eredetileg csupán egy éves időtartamot irányzott elő, az elhurcoltakat érintő rendelkezések gyakorlatilag lehetetlenné kívánták tenni szülőföldjükre való visszatérésüket. Ez a deportálás főleg a szegényparaszti réteget érintette. Szervezője és Irányítója a már említett, 1945/27-es számú SZNT-rendelet alapján felállított Telepítési Hivatal volt. A deportáltak meglátogatására engedélyt kérő Tóth Kálmán református lelkésznek azonban kérvényével a hadügyminisztériumhoz kellett fordulnia. Az erőszakkal elszállítottak mellett további ezrekre tehető azoknak a száma, akik az üldözések elől menekülve, vagy munkát és megélhetést keresve kerültek Csehország, Morvaország és esetenként Észak-Szlovákia ipari üzemeibe vagy egyéb munkahelyeire. Részben a nevezett rendeletek nyomán kialakuló tarthatatlan körülmények késztették sura a magyar állam vezetését, hogy az 1946. február 27-én aláírt lakosságcsere-egyezmény keretében megkezdje a csehszlovák hatóságok által áttelepítésre kijelölt magyar családok befogadását. A lakosságcsere az adott politikai erőviszonyokat tekintve, egyenlőtlen felek közt kötött alku következménye volt. Amíg ugyanis Csehszlovákia a második világháború győzteseinek pozíciójából tárgyalt a kitelepítendő csehszlovákiai magyar kisebbség ügyéről, addig Magyarország, a vesztes pozíciójából, csupán elenyésző mértékben tudta befolyásolni az egyezmény aláírásának feltételeit Az említett feltételek leglényegesebb pontja az volt, hogy ahány magyarországi szlovák Jelentkezik önként a Szlovákiába való áttelepülésre, a csehszlovák hatóságok annyi magyart Jelölhetnek ki önkényesen az áttelepülésre. Az egyezménybe foglalt feltételek aláírására és a lakosság128