Mint fészkéből kizavart madár... – A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában, 1945-1949

csere lebonyolításéira lényegében akkor került sor, amikor világossá vált, hogy Csehszlovákia a nyugati nagyhatalmak részéről nem kap jóváhagyást a magyar kisebbség egyoldalú kitelepítéséhez. Ehhez a tervhez a Szovjetuniót kivéve sem a potsdami, sem a párizsi békeértekezlet résztvevő felei nem járultak hozzá. A háború győztesének számító Szovjetunió támogatása azonban kellő nyomatékot jelentett a csehszlovák vezetők számára magyarellenes céljaik véghezvitelében. 1943-ban hangzott el Molotov ismert kijelentése, mely mintha már a később alkalmazott kollektív bűnösség elvének árnyékát vetítette volna előre: J^ szovjet kormány úgy véli — így a szovjet külügyminiszter —, hogy azért a fegyveres segítségért, amelyet Magyarország Németországnak nyújtott, valamint azokért a gyilkosságokért, amelyeket a megszállt területeken követtek el, a felelőséget nemcsak a magyar kormánynak kell viselnie, hanem nagyobb vagy kisebb mértékben a magyar népnek is..." Ugyanebben az időben, az ellenkező oldalon hasonló húrokat pengetett Sano Mach, a fasiszta szlovák belügyminiszter is, amikor pártja hivatalos lapjában, a Gárdistában a következőket írta: „Követeljük a csehek kitelepítését a zsidók deportálását, a cigányok összefogdosását és a magyarok Jogfosztását" Csehszlovákia számos belső Intézkedéssorozattal igyekezett más belátásra bírni a követeléseivel szembehelyezkedő nyugati nagyhatalmakat. Ilyen intézkedés volt az 1946 nyarán hozott reszlovaklzációs rendelet is, mely formálisan a magyarok által „asszimilált szlovákság" széles rétegeinek kívánta biztosítani az anyanemzethez való visszatérés lehetőségét Valójában azonban ez a „villámasszimilációs" Intézkedés a létében veszélyeztetett csehszlovákiai magyarság létszámának gyors statisztikai csökkentését kívánta előidézni, sikerrel. Aki ugyanis szlovák nemzetiségűnek vallotta magát, automatikusan visszakapta elveszett állampolgárságát és az azzal együtt járó jogalt is. A reszlovaklzációs rendeletnek végül is formálisan mintegy 300 ezer szlovákiai magyar vetette alá magát, ám azok többsége még így sem mondott le eredeti nemzeti hovatartozásáról. A csehszlovák kormány szerette volna kicserélni ezt a többséget a kötelező kétoldali lakosságcsere végrehajtásával a Magyarországon élő szlovák lakossággal. A lakosságcsere következtében, ami lényegében — ugyancsak az eddigi közfelfogástól eltérően — 129