Mint fészkéből kizavart madár... – A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában, 1945-1949

54 KOSSÁNYI JÓZSEF Sebestyén diákkal dalolok... Napégette véres utakon s havas zuzban, Lantos Sebestyén, jársz előttem, nyomod kutatom nehéz bubán népünk elestén. Ó-várak dőltét elsirattad, míg messze napnyugati tájak s virágos városok vigadtak, halott szívre lépett a lábad... De számodra, Sebestyén diáik, maradt egy kicsi, szabad ország, hol vágtattak még víg daliák s fényben fürdött vénülő orcád. Ládd, ránk más ordasok haraptak... népünk legjava bujdosóban, bitófán haltak, kik maradtak, s egy egész ország Rodostóban. Saját földjén csak bus száműzött s nincs már Eger, sehol egy végvár... egykor szép tájául pernye, üszök, haláilunk mondja, ahogy szétszáll. Ülj hát mellém. Lantos Sebestyén Ennyire halott sose volt népünk, búgjon a dal e kínok estjén: Idók Ura: mégis remélünk...