Mint fészkéből kizavart madár... – A hontalanság éveinek irodalma Csehszlovákiában, 1945-1949

93 KÁCSOR BÉLA Ezerkilencszáznegyvennyolc... Tudod-e, száz évvel ezelőtt ml volt? Tudom, a magyarnak akkor szárnya volt, és arany betűkkel az volt Írva: miénk a szabadság, a zsarnokság megholt. Elmúlt egy száz év és mi van ma? Fölsír a rab magyar panaszos sóhaja, verejtékét, könnyét idegen föld issza, bánatát, panaszát nincs ki meghallgassa. De ez már nem mehet így tovább, mihozzánk a sors már nem lehet mostohább. Kéljük az istent, adja vissza újra, ami a magyarnak olyan régi Jussa! 91 Éder Elza levele Szalatnai Rezsőhöz Kassa, 1948. IV. 1. Mélyes tisztelt Tanár úr! Végtelenül Jólesett szíves gondoskodása a húsvéti ünnepek alkalmából és hálás szívvel mondok köszönetet. Mily szerencsésnek mondhatom magam, hogy e szörnyű világban van valakim, aki rám gondol és segít. Szíves felszólítására közlöm egy segélyre szoruló Jó barátnőm címét: özv. Oláh Béláné, Churchillov u. 3. II. posch., Košice. Féije kultúrmérnök volt, nem kap semmi nyugdíjat, pár év előtt agyvérzése volt, tehát munkaképtelen. Sok itt a segélyre szoruló elkeseredett magyar, a Szent Antal és Charitas egyesület sokat tesz, hogy legalább éhen ne haljanak. Már szándékomban volt tanár úrnak írni, kicsit kiönteni szívem keservét. Sokat reméltünk az új kormánytól a magyarság 110