Gyönyör József: Mi lesz velünk, magyarokkal? – Fejezetek a csehszlovákiai magyarság történetéből 1918-tól napjainkig

Az ártatlanok védelmében

kik akartak érvényt szerezni mindezeknek az elnöki rendeleteknek. Elsősorban azok az egyének, akik félve a háború alatti fasiszta tevékenységükért való felelősségrevonástól, sietve áttelepültek az északi járásokból, s a magyar városokban és községekben lettek élet és halál urai. A volt Hlinka-párti tanítókat és hivatalnokokat javarészt büntetésből helyezték át Dél-Szlovákiába. Ezek a politikailag korrupt elemek, volt gárdisták, maradékbirtokosok és egyéb „szakemberek" lepték el a magyar falvakat és városokat. Az a beszéd járta, hogy azért bocsátották meg minden bűnüket, mert jók voltak a magyarokat verni. És valóban, a szó szoros értelmében ütötték-verték az embereket mindenfelé. Anyákat vágtak pofon csupán azért, mert gyermekükkel magyarul beszéltek az utcán! Durva atrocitások sorát követték el azok ellen a szerencsétlenek ellen, akiknek el akarták venni a házát, a földjét, az üzletét vagy a becsületét. A magyarok százait hurcolták ki az országhatárra, és ott hagyták étlen-szomjan, ha nem tudták őket mindjárt kiebrudalni az országból. Megindult a „népbíróságok" tevékenysége, s azok sorra bűnösnek ítélték a magyarokat legtöbbször csak a nemzetiségük miatt, hogy csere nélkül áttelepíthessék őket. Bíróság elé állítottak még olyanokat is, akiknek csak a virágcserépben volt földjük. Az áttelepítési hivatalban „tudományos" alapon fogtak munkához: jegyzékeket készítettek azokról a magyarokról, akiket át akartak telepíteni Magyarországra. Két csoportba osztották őket, mégpedig az Egyezmény V. és VIII. cikkelye alapján. S hogy mi volt a kettő között a különbség? Az V. cikkely alapján kijelöltek minden ingóságukat magukkal vihették, míg a VIII. szerint kijelöltek csak abban reménykedhettek, hogy személyenként legalább 50 kilós csomagot magukkal vihetnek. A kitelepítésre kijelölt 105 047 személy közül csupán 68 407 magyar nemzetiségű hagyta el az országot, és a reménytelen jövőtől félve még kb. hatezren távoztak önként. Akiktől viszont a VIII. cikkely alapján akartak megszabadulni, tehát a „bűnösök", az új körülmények folytán itt maradtak. A csereakció nem érte el és nem is érhette el a célját, a magyarországi szlovákok számát ugyanis helytelenül becsülték fel, 90