Gyönyör József: Mi lesz velünk, magyarokkal? – Fejezetek a csehszlovákiai magyarság történetéből 1918-tól napjainkig
Az ártatlanok védelmében
s nem vették tekintetbe a csehszlovákiai magyarság háromnegyed milliós létszámát. A Magyarországon működő Csehszlovák Áttelepítési Bizottság 1946. március 4-től június 25-ig hiába osztott szét 790 000 újságpéldányt, 490 000 propagandafüzetet és 540 000 röplapot, az eredmény nem volt kielégítő. Nem segített a budapesti rádióban elhangzott 266 előadás — hatástalan maradt a közvetlen szó varázsa is, s a Magyarország 133 községében és városában rendezett 277 népgyűlés sem hozta meg a várva várt eredményt. Hiába árasztották el a falvakat a könyvek ezreivel, hiába rendeztek 60 hangversenyt, a csere keretében csupán 59 774 jelentkezőt tudtak áttelepíteni Magyarországról, egyoldalúan (cserén kívül) pedig 13 499-en költöztek Csehszlovákiába. s 5 A sikertelen akció után felmerül a kérdés: az akkori prágai Külügyminisztérium és a szlovák megbízotti hivatalok „szakértői" milyen adatokból indultak ki? Ha jól tudom, a magyarországi szlovákok számát 540 000 főre becsülték, az itteni magyarok többségét viszont elmagyarosodott szlovákoknak tekintették. E téves elmélet alapján rendelte el a kormány 1946. júniusában az ún. reszlovakizációt is. A cél világos volt: az országban nem maradhat magyar kisebbség. Ennek érdekében a lakosság „elmagyarosodott" részének megadták azt a lehetőséget, hogy viszszatérhessen eredeti nemzetiségéhez. Csak épp azt a tényt nem vették figyelembe, hogy az egykori nemzetiségi elnyomás következtében tényleg elmagyarosodtak, az első köztársaság idején már nyugodtan szlováknak vallhatták volna magukat. Az akciót még abban az évben a június 17-től július l-ig terjedő időszakban hajtották végre, s nem titok, hogy összekötötték az állampolgárság megadásával. Kérdezem, ugyan ki akarta volna bizonytalan körülmények közepette elhagyni a szülőföldjét? Így történt, hogy 410 820 magyar kényszerült írásban megtagadni a nemzetiségét. Akikkel pedig nem számolhattak a kitelepítéskor, vagy a reszlovakizáláskor, azok sorsa felől a „gondviselés" döntött, hogy szétszórja őket Csehországban. A telepítési hivatal további nyilvántartása alapján az 1945. évi november 19-én kiadott 88. számú elnöki 8 5 Vö.: Juraj Zvara: A magyar nemzetiségi kérdés megoldása Szlovákiában, Bratislava, 1965, 32, 36—37. 91
