Gyönyör József: Mi lesz velünk, magyarokkal? – Fejezetek a csehszlovákiai magyarság történetéből 1918-tól napjainkig

Az ártatlanok védelmében

tatlanok védelmében Javasoljuk mindazoknak a törvényeknek a felülvizsgálását, melyeket 1945-től a magyar nemzetiségű polgárokkal kapcsolatban hoztak, és a diszkriminációs törvények eltörlését. (A Csemadok Központi Bizottságának állásfoglalásából) Az ember megborzad, amikor az ártatlanul letartóztatottak és elítéltek megkínzásáról olvas, s önkéntelenül felvetődik benne a kérdés, vajon anya szülte-e a kínzóikat? Ki tudná megmondani, hogy az elmúlt negyed évszázad folyamán hány embert tartóztattak le jogtalanul, és hány ember rokkant meg vagy vesztette életét igazságtalan bírósági ítéletek következtében? Nemrég olvastam, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnöksége fölvetette az 1949—1954 közötti években igazságtalanul elítélt személyek sürgős rehabilitálását. Mielőtt azonban ezzel az üggyel foglalkoznánk, nézzük meg, mit is jelent ez a latin szó, amelyről manapság szerte az országban oly sok szó esik. Az Idegen Szavak és Kifejezések Szótára szerint valaki becsületének, jó hírnevének a helyreállítását, elégtételszolgáltatást, az elítélt mentesítését az elítéléshez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól. Akit rehabilitálnak, azt visszahelyezik korábbi jogaiba, más szóval a törvénytelen határozatot hatályon kívül kell helyezni, és a rehabilitáltaknak meg kell téríteni a törvénytelen fogva tartással és a büntetés végrehajtásával kapcsolatban okozott kárt. De még az sem minden. A teljes rehabilitálás megköveteli, hogy az ártatlanul elítélteket visszahelyezzék eredeti tisztségükbe, feltéve, ha ez még lehetséges, és ezt a tényt természetesen legalább oly mértékben kell a nyilvánosság tudtára adni, amilyen mértékben beszennyezték jó hírnevüket. Az is természetes, hogy rehabilitálni nemcsak azokat a sze88