Gyönyör József: Mi lesz velünk, magyarokkal? – Fejezetek a csehszlovákiai magyarság történetéből 1918-tól napjainkig

A történelem vihara - Az enyhülés

terén sem. Szlovákiában — mint ismeretes — az egyetemek és főiskolák tanítási nyelve, a nyitrai Pedagógiai Főiskola magyar részlegét kivéve, szlovák, ezért figyelembe véve azt a körülményt, hogy a középiskolák egy részének a tanítási nyelve a magyar, logikusnak tűnt volna, hogy ezeknek az iskoláknak a diákjai magyar nyelven felvételizhessenek. Vagyis a felvételi kérdéseket le kellett volna fordítani magyar nyelvre, hogy a magyar fiatalok egyenlő eséllyel indulhassanak. Mindez azonban nem történt meg, s így szertefoszlott az a remény, hogy a magyar nemzetiségű egyetemi és főiskolai hallgatók számá ezáltal is növekedjék. Arányuk a hatvanas években egyre apadt, a magyar nemzetiségű lakosság számarányának alig egy harmadát tette ki. Minthogy pedig aránylag kis számú magyar fiatal szerzett egyetemi és főiskolai végzettséget, kevesen tudtak elhelyezkedni az államigazgatásban vagy a gazdasági szférában. A kultúra terén sem volt rózsásabb a helyzet. A népkönyvtárakban egyre kevesebb könyv állt a magyar olvasók rendelkezésére, s természetesen ezzel egyenes arányban csökkent a kikölcsönzött magyar könyvek száma is. A magyarlakta vidékek ellátása magyar nyelvű sajtótermékekkel és könyvekkel alig felelt meg a fokozódó igényeknek. A Magyarországról behozható újságok, folyóiratok és könyvek árának elszámolása adminisztratív akadályok miatt nehézkessé és hoszszadalmassá vált. Problémát jelentett a Csehszlovák Rádió magyar nyelvű adásának a hallhatósága is. A műsort csak a magyarok által lakott területeken lehetett venni, az észak-szlovákiai városokban és községekben, valamint a történelmi cseh országrészekben élő magyarok még a híreket sem hallgathatták meg anyanyelvükön, a televízió magyar adását pedig még meg sem teremtették. A magyar vidékeken voltak ugyan magyar tematikájú múzeumok, nem létesítettek azonban egyetlen olyan múzeumot sem, amely a magyar kultúra emlékeit és értékeit lett volna hivatva összegyűjteni, megőrizni és közkinccsé tenni. Nem létesült állandó képtár, és nemzetiségi könyvtár sem. A nyelvhasználatot, mármint a hivatalosat, semmiféle publikált jogi norma nem szabályozta. így 1948 óta megoldatlan maradt 76