Gyönyör József: Mi lesz velünk, magyarokkal? – Fejezetek a csehszlovákiai magyarság történetéből 1918-tól napjainkig
Hogy állunk a nemzetiségi képviselettel?
Hosy^Ä«^ Hasznos lesz röviden áttekinteni, hogy az elmúlt esztendő folyamán mi vált valóra a nemzetiségi kérdés megoldása terén. Az első és legfontosabb az 1968. október 27-i 144. számú nemzetiségi alkotmánytörvény kibocsátása volt. Ismerjük el, hogy ezt minden hiányossága ellenére is kedvezően értékeljük, bár csalódottságunkat sem tudjuk véka alá rejteni. Egyrészt azért, mert az utolsó pillanatban indokolatlanul megnyirbálták, és ennek következtében egyes cikkelyeinek értelmezése még sokszor lesz vita tárgya gyakorlati megvalósítása során, másrészt pedig azért, mert az alaptörvényt minden ígérgetés ellenére sem követte a többi, noha a jóváhagyás óta már hat hosszú hónap telt el. Jelentős eredményként kell elkönyvelnünk azt is, hogy az államhatalmi szervek nemzetiségi képviselőinek számát ez év elejétől növelték. Ennek eredményeképpen a Szövetségi Gyűlésben a magyar képviselők száma 20, a Népi Kamarában és a Nemzetek Kamarájában 10—10. A Szövetségi Gyűlés elnökségének tagjai sorában két, a Nemzetek Kamarájának elnökségében pedig egy magyar nemzetiségű képviselő foglal helyet. Most pedig tekintsük át a helyzetet Szlovákiában. A Szlovák Nemzeti Tanács kibővítése után ez év elejétől 17 magyar nemzetisegű polgár képviseli népünk érdekeit a Szlovák Szocialista Köztársaság parlamentjében. A Tanács négy alelnöke közül az egyik magyar, s további magyar nemzetiségű képviselő foglal helyet az elnökségben. Az SZNT nemzetiségi bizottsága megmaradt tavalyi összetételében. Az államhatalmi szervekkel és azok összetételével kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy bár a képviselők száma a múlthoz képest emelkedett, és az 1961. évi népszámlálás adatai szerint nagyjából 144