Gyönyör József: Mi lesz velünk, magyarokkal? – Fejezetek a csehszlovákiai magyarság történetéből 1918-tól napjainkig

Félelem nélkül

Félelem nélkül Viharos évet zártunk le, nemzetiségi életünkben sorsdöntőt, ezért nem árt, ha ezzel kapcsolatban megvizsgálunk néhány olyan alapvető problémát, amely napjainkban sokakat foglalkoztat. Vegyük hát elő újra a nemzetiségi alkotmánytörvény-tervezetét és hasonlítsuk össze a meglevő nemzetiségi alkotmánytörvénnyel. Az első csalódás a törvény preambulumának (bevezetésének) elolvasásakor ér. A közzétett törvénytervezet szövege szerint ugyanis a magyar, a német, a lengyel és az ukrán (rutén) nemzetiségek (...) részt vesznek az ország szocialista társadalmi és államrendszerének fejlesztésében és ennek keretében önállóan önigazgatási szerveik útján irányítják nemzeti életünket. Magában az alkotmánytörvényben viszont már csak ez áll: . . . részt vesznek az ország fejlesztésében s egyben kibontakoztatják nemzeti életük sajátosságait, vagyis a törvény nem tartalmazza a mondatnak ezt a részét: önállóan, önigazgatási szerveik útján irányítja nemzeti életüket. Magyarán tehát az alkotmánytörvény végleges és jóváhagyott szövegéből kimaradt az ún. önigazgatás elvének hangsúlyozása, jóllehet ennek fontosságát a párt Akcióprogramja is leszögezi. Az említett szövegváltoztatást azonban nem kell tragikusan venni. A törvény ugyanis kimondja, hogy a magyar, a német, a lengyel és az ukrán (rutén) nemzetiség a cseh és a szlovák nemzettel együtt alkotjaa Csehszlovák Szocialista Köztársaság dolgozó népét, amely az államhatalom forrása, s az is egyértelműen benne foglaltatik, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság a cseh és a szlovák nemzet, valamint a területén élő nemzetiségek közös állama, amiből állam jogilag viszont az következik, hogy az államot nemcsak a csehek és a szlovákok alkotják, hanem a nemzetiségek is. Ha pedig ez így van, akkor a nemzetiségek is államalkotók, s az államalkotóktól nem lehet elvitatni az egymás közti 132